Sziluett Cinema

A Góbi Rita Társulat és a Nemzeti Táncszínház bemutatja:

SZILUETT CINEMA

#báb #tánc #programozott látvány

Van egy város, Budapest. Jól ismered. Ismered épületeit, lakóit, szobrait. Ismered a fákat a Ligetben, a lakatot a Vidámparkon, a néniket a villamoson. Ismered a ritmusát, lüktetését, körforgását. Történetei a te történeteid. A része vagy, a folyton mozgó, hullámzó város egy darabja. Mindig változik, és te is változol vele, míg árnyékod a város hatalmas árnyékába nem olvad. Mozgásból és árnyjátékból épül fel a város, és a benne bolyongó, mindig más-más alakba bújó egyén. A kezdetben még képlékeny személyiség formát, testet, saját történetet keres, különböző élethelyzetek, helyek és találkozások hatnak rá, míg végül elválaszthatatlanul fonódik össze test és lélek, valóság és képzelet. Hétköznapi helyzetek és szürrealista ötletek, zene és csend, líra és humor, fény és árnyék váltogatják egymást, lehet majd sírni és nevetni, meglepődni, felismerni és rácsodálkozni… Akárcsak odakint, Budapesten. Lesz: Duna feletti utazás, séta, hidak, Parlament, Liget, fák, madarak, üres villamos, Vidámpark, Hősök tere, találkozás, szerelem, elrepülés…

Sziluett Cinema

A Város: folyamatos építkezés, alakulás, enyészet! Benne élünk, általunk lesz olyanná, amilyen! Magán viseli álmainkat, szenvedi el düheinket. Szobraiban mi vagyunk, mint ahogy tereinek tágassága, szűkössége is a miénk, rólunk szól, hiszen mi másról is szólhatna. Igen: tereink, azok nagyon fontosak. „Nem semmik”: egymás szemébe nézünk s hirtelen nyilvánvalóvá lesz ott minden, érzékelhető válik a közelség és a távolság. Csak a térben tükröződhet igazán arcunk, vonalaiban látható életünk sziluettje. Mikor pedig mozgásba lendülünk, a tér is hullámzásba kezd velünk.

Miért is?

Tábor Béla válaszol rá:

Orientáció, mértékegység keresése: annak a térnek a keresése, amely feloldja egzisztenciánk szorongató zsúfoltságát, a támadó valóságot mérhetővé teheti és ezzel kivédhetővé minden kicsinyes elemnek azt a hipnózisát, hogy ő az abszolút mérték, amelynek alá kell vetnünk magunkat!

Amit pedig mi építünk városainkban, azt az utókor romként tapasztalja majd: tereinken diadalt ül az idő!

Tánc: Góbi Rita

Zene: Sütő Márton

Báb: Sz. Nagy Mária

Látvány: Csík-Kovács Zoltán, Hajdu Gáspár, Papp Gábor

Kreatív producer: Bakk Ágnes

Produkciós partner: Aulea Alapítvány

Fotó: Peti Péter

Időpont: 2016. február 27. 19 óra

Helyszín: MOM Kulturális Központ, 1124 Budapest, Csörsz u. 18.

Támogatók: EMMI, NKA, Nemzeti Táncszínház

A Budapest Táncfesztivál keretében

 

 

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek