„Szar az igazságot a pofádba kapni”

Ha egy helyiségbe összezárunk néhány embert, ott előbb-utóbb fontos társadalmi kérdések kerülnek terítékre, hiszen mindenki hozza magával a saját problémáit, sérelmeit” – mondja Dolmány Attila, aki rendezője a Díszítők című, színházi háttérmunkások világát bemutató előadásnak, melyet március 31-én, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében láthatott első ízben a nagyérdemű a B32 Galéria és Kultúrtér színháztermében. A soron következő, november 22-i előadásban akasztják a hóhért – maga a rendező ugrik be az előadásba, hogy belebújjon Süttő, a határon túlról származó kétkezi munkás bőrébe. Interjúnkban vele beszélgettünk.

Csikós Attila Díszítők című darabja 2014-ben jelent meg – három másik színdarabbal egy kötetben – a Kortárs Kiadónál. Két éve a Bem moziban és a Kulteában mutatták be nagy sikerrel. A színpadi adaptáció ötletével ő keresett meg téged, vagy mindez fordítva történt?

Attilával huszonhárom évvel ezelőtt ismerkedtünk meg és lettünk barátok, s miután ő 2002-ben megírta a Díszítők című darabot, csináltunk belőle néhány felolvasószínházi estet, melyekben én magam is szerepeltem. Mindig is jóban voltam a színházi háttérmunkásokkal, tisztában voltam vele, hogy ők is legalább olyan fontos pillérei egy előadás tető alá hozásának, mint a rendező vagy a színészek, épp ezért nagyon szerettem volna eljuttatni a történetet színházba is, hogy a nézők ne csak a színházi élet csillogásába nyerhessenek bepillantást, hanem információt kaphassanak a színházban dolgozók életéről is. Az előadásban igyekszünk megfogni a díszítői stílusokat, ízelítőt adni a színházi háttérmunkások dolgos mindennapjaiból, miközben tükröt tartunk társadalomnak. Közel tíz évig gyötörtük egymást Attilával a darab színrevitelét illetően, aztán a sors az utunkba terelte Zichy Gabriellát, a Zichy Szín-Műhely alapítóját, aki producere lett az előadásnak. Rajta keresztül jutottunk el oda, hogy végre tudtuk pályázni, és Csikós Attila művét alaposan átdolgozva el tudtunk indulni a darabbal a színpad irányába.

„Öt színházi díszítő és egy öltöztető van összezárva egy szobába, miközben a színpadon kezdődne az előadás. Ezek meg fogják egymást ölni!” – olvasható az előadás ajánlójában. Miből fakad a szereplők közti konfliktus?

Ha egy helyiségbe összezárunk néhány embert, ott előbb-utóbb fontos társadalmi kérdések kerülnek terítékre, hiszen mindenki hozza magával a saját problémáit, sérelmeit. A társadalmi kérdésekben fontos, hogy ki és hová képzeli magát, avagy ki hol van valósan, elhivatottan a helyén. Vagy nem a helyén.  A Díszítők szereplői az összezártság és az egymásra utaltság során szembesülnek a gyengeségeikkel, a múltbéli terheikkel, kiéleződik a köztük lévő hierarchia. Az előadásban mindenkinek van egy kvázi visszatekerhető videofilm formájában előadott monológja, amelyben önvallomást tesz, és félig-meddig kitárulkozik. A szereplők relatíve együtt élnek, sokszor több időt töltenek egymással, mint a családjukkal, ez által ők maguk is egy nagy családdá válnak. Három generáció – huszonéves, középkorú és idős – kénytelen egy légtérben tölteni az időt, a generációs különbségek óhatatlanul súrlódáshoz, feszültségekhez vezetnek.

Ráadásul különböző korú és végzettségű emberekről van szó.

Igen, a Cicavirágot alakító Erdélyi Tímea jelmeztervezőnek készült, de öltöztető maradt, a Fehér Tibi által megformált Praliné csak ugródeszkának gondolja a színházi munkát, Kovi bá (Tarján Péter) már-már őskövület a színházban, Béla bá (Gerner Csaba) megélhetési okokból dolgozik háttérmunkásként, Süttő (Karácsonyi Zoltán) egy határon túlról származó kétkezi munkás, Zsót (Szentirmai Zsolt) pedig egy intellektuális figura, a többiek céltáblája. Mindannyian megrekedtek valahol az életük során, röghöz kötötten élnek. Egyébként Karinthy Márton mondta nekem nem is olyan rég, hogy a díszítők többsége valaha Hamletről álmodott. De aztán nem úgy alakult az életük, hogy eljátszhassák. Nem biztos, hogy ez a megállapítás minden színházi háttérmunkásra igaz, mindenesetre abban biztos vagyok, hogy aki színházi dolgozóvá válik, az a színészekhez hasonlóan a kultúrát akarja erősíteni, adni kíván, s részese szeretne lenni annak a nevelési folyamatnak, amit a színház biztosít. „Hogy teremthessek valamit ebben a nyüves világban” – mondja az általam megformált Süttő is.

d2

Erdélyi Tímea, Tarján Péter, Fehér Tibor, Szentirmai Zsolt, Gerner Csaba szerepelnek az előadásban. Miért épp őket szemelted ki?

Gerner Csaba szerepelt a felolvasószínházi estjeinken, így egyértelmű volt, hogy a színdarabba is bekerül. Erdélyi Timi és Szentirmai Zsolt a második szereposztásba kerültek be, Tarján Péter régi jó barátom, s tudtam, hogy mostanában keveset van színpadon. Úgy gondoltam, tökéletes Kovi bá lehetne. Fehér Tiborral korábban már dolgoztam, és nagyon megszerettem a habitusát, tisztelem az eddigi munkásságát. Imádom az alázatos hozzáállását, tudtam, hogy jól megy majd a közös munka. Az ő szerepe a Díszítőkben egy nagyon érzékeny, sokrétű szerep. Büszke voltam, amikor az egyik próbafolyamat közben bejelentette, hogy holnap nem tud jönni próbálni, mert át kell vennie a Jászai-díjat. Egyike azon fiatal tehetséges színészeknek, aki nagyon erősen képviseli azt a fajta színházi gondolkodást, amiről én azt gondolom, hogy jó.

A rendhagyó előadásotok november 22-én még rendhagyóbbá válik – te ugrasz be Karácsonyi Zoltán helyett, s öltöd magadra Süttő szerepét.

Így van, pedig Attilával a felolvasásokat követően kategorikusan közöltem, hogy kizárólag rendezői minőségemben szeretnék részt venni az előadásban, szerepet többé nem szeretnék vállalni benne, de hát ilyen az élet!

Miért van szükség a helyettesítésre?

Zolit a Vígszínház meglehetősen lefoglalja mostanában. Október elején derült ki, hogy nélkülöznünk kell őt a legközelebbi előadásból. Zichy Gabival sokat törtük a fejünket, hogy ki legyen a beugró, s végül arra jutottunk, hogy a legkézenfekvőbb az lenne, ha én helyettesíteném Zolit, hiszen elsősorban mégiscsak színész vagyok, ráadásul rendezőként kellő rálátásom van már a darabra.

cof

A rendezői szemszög, vagyis hogy eddig kívülről szemlélted az előadást és instruáltál, előny?

Előny is meg nem is. Most tükörjátékot kell játszanom, tehát amikor korábban Karácsonyi Zoli jobbra ment a színpadon, az nekem balra lesz. Át kell értékelnem azokat az instrukciókat, amiket én adtam a színészeknek korábban, ráadásul nemcsak a szerepemre kell figyeljek, hanem rendezőként továbbra is helyt kell álljak. Ez a kívül-belül való létezés egy elképesztő skizofrén helyzet, ugyanakkor nagyon érdekes és élvezetes!

 

Következő előadások: 2017. november 22., december 1. és 2018. január 9.

 

Fotók: Zichy Szín-Műhely, Jónás Ágnes

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek