Középpontban az igazság
A külső felvételek 2014 őszén zajlottak Bostonban. McCarthy egy mondatban foglalta össze elvárásait: legyen minden élethű. Wendy Chuck jelmeztervező a figurák karakteréből indult ki: a Spotlight riporterei munkamániás újságírók lévén keveset foglalkoztak a divattal, ezért ruhatáruk összeállításakor került mindenfajta extravaganciát.
A film képi stílusának kialakításakor a rendező és Masanobu Takayanagi operatőr Sidney Lumet és Robert Altman klasszikus munkáit tekintette irányadónak. „Rengeteg kameramozgás van a filmben, mert követjük az akciókat” – magyarázza McCarthy, s hozzátette: nem akartak erőszakos megoldásokkal rátelepedni a sztorira. Inkább az volt a szándékuk, hogy hagyják gondolkodni a nézőt. „Hittünk benne, hogy a forgatókönyv és a színészi játék elegendő a hatáshoz.”
„Alapvetően a nyomozás bemutatására törekedtünk – folytatja a rendező. – Nem díszítettük túl a filmet. Minden őszinte, egyenes benne. Azért csináltuk, hogy elmondjunk egy történetet: minden, ami a vásznon megjelenik, csak és kizárólag ezt a cél szolgálja.”
A megtörtént eseményeken alapuló filmek gyakorta elrugaszkodnak a valóságtól, McCarthyék azonban ragaszkodtak a tényekhez, és mindvégig odafigyeltek az eredeti szereplők véleményére. Többen közülük rendszeresen ellátogattak a forgatásra, amikor pedig a vágás során összeállt egy nyers változat, McCarthyék levetítették nekik, és megkérdezték, áldásukat adják-e rá. Valamennyien lelkesen igent mondtak.
„Különösen jól esett az az e-mail, amit Marty küldött – meséli McCarthy. – Megírta benne, milyen fontos, hogy a nézők megértsék annak a fajta oknyomozó újságírásnak a jelentőségét, ami a filmben megjelenik. A nagyhatalmú intézményeket csak ez tudja folyamatos ellenőrzés alatt tartani. Ha az újságírók rosszul végzik a munkájukat, az egész társadalom a kárát látja.”
A Spotlight öröksége
„A Spotlight csapata megmutatta, milyen nagy társadalmi hatása lehet a professzionális, magas szintű újságírásnak – összegez McCarthy. – Ezzel a filmmel szeretnénk megkongatni a vészharangot, és figyelmeztetni a világot, hogy erre a munkára ma is szükség van.”
Csaknem másfél évtized telt el azóta, hogy a Boston Globe újságírói a sokkoló információk nyomára bukkantak. Tényfeltáró írásaikat ügyészi vizsgálatok követték, amelyek lerántották a leplet a katolikus egyházban burjánzó pedofíliáról. Boston döbbenten szembesült azzal, hogy a támadhatatlan tekintélynek örvendő papok sorozatban követtek el gyerekmolesztálásokat, és egyházuk szinte rutinszerűen mosdatta őket tisztára. A botrány alapjaiban rázta meg a katolikus egyházat, és fontos szerkezeti és szemléletbeli változásokhoz vezetett.
„Az egyház ma már sokkal jobban odafigyel azokra a problémákra, amelyeket filmünk érint, és szervezeti rendszerét is átalakította – mondja Michael Sugar producer. – Nem túlzás kijelenteni, hogy a Boston Globe riporterei megváltoztatták a világot!”
Spotlight-adattár
2002-ben a Spotlight csapata közel 600 sztorit hozott nyilvánosságra több mint 70 pap szexuális visszaéléseiről, amelyekről a katolikus egyház nem csupán tudott, de az eltussolásukban is részt vett.
2002-ben Law bíboros lemondott a bostoni egyházmegye vezetéséről.
A bostoni egyházmegyéből 249 papot vádoltak meg gyermekmolesztálással.
2008-ra 1476 személyről derült ki, hogy a bostoni egyházmegye papjai szexuálisan bántalmazták.
Világszerte összesen 6427 papot vádoltak meg gyerekmolesztálással: az áldozatok száma 17259.
Photo via Boston Globe
Forrás: IC Press
