Sereg Melinda – Kocsiút

Sereg Melinda

Digitális kerekeken robogó járgány

Ady Endre aligha gondolta volna, hogy egyik méltán híres versének címe egy 21. századi blog oldal keresztnevében köszön majd vissza. Hogy az irodalmi-művészeti portál létrehozóit miért éppen ez ihlette meg, hol helyezkedik el a májusban útjára indított oldal az online kulturális térben, s milyen nehézségekkel kell megküzdeni manapság annak, aki szépírásra adja a fejét – kérdéseinkre a Kocsiút szerkesztője, Sereg Melinda válaszolt.

Úgy gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az általatok ez év májusában útjára indított blog oldalt Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című verse ihlette, legalábbis a névadásban szerepet játszott. Miért éppen e mellett döntöttetek?

Igen, nagyon megfogott ez a vers, mert a teljesség hiánya jelenik meg benne. Szerkesztőtársammal, Ordassy Károllyal meglehetősen sokat törtük a fejünket azon, milyen névre is kereszteljük az útjára induló oldalt. Azt tapasztaltuk, hogy online orgánumok körében szinte minden olyan név foglalt már, amelyben benne van az irodalom, a kultúra, a kortárs vagy a művészet szó. Egy ideig nem sikerült semmilyen kreatív ötlettel előrukkolnunk, majd, mikor újraolvastam Adynak ezt a költeményét, a Minden egész eltörött sor végre ihletet adott. Ez lett a blog oldalunk mottója, a vers címe pedig Kocsiút.

Milyen célból hoztátok létre az oldalt és milyen küldetést szántok neki?

A Kocsiút előtt már volt szerencsém harmadmagammal belekóstolni egy irodalmi blog oldal szerkesztésébe, ez Krisztina77 néven fut a mai napig, és Ordassy Károly mellett Galló Gergellyel dolgoztam együtt.
Azonban sokszor nem éreztem ihletet a versírásra, így a publikálás döcögősen folyt. Tulajdonképpen – bármilyen furán hangzik – ez az ihletetlenség adta a motivációt a Kocsiúthoz. Egy olyan portál létrehozásának gondolata fogalmazódott meg bennem, amelyben nem íróként, hanem szerkesztőként nyílna lehetőségem helytállni, s amelynek felületére Ordassy Károly és jómagam válogathatnánk színvonalas irodalmi alkotásokat. Így az oldal az általunk kiválasztott szerzők műveivel is tartalmasan, napi rendszerességgel működhet. Az ötlet megszületése után nem sokkal, 2015 májusában már el is indult a blog.

Hogyan választjátok ki, mely szövegek jelenjenek meg a blog felületén?

A kezetekkor a Facebook-ra írtam ki egy pályázatot, majd vártam, hogy beérkezzenek hozzám a nagy írók nagy művei (nevet). Én lepődtem meg a legjobban, amikor láttam, hogy sorra érkeznek be a jobbnál jobb írások.

A beérkező műveket először én olvasom el. A jó stílusban megírt, gondolatgazdag szövegeket preferálom, ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy az általunk közölt tartalmak különbözzenek a közhelyekkel teletűzdelt tömegszövegektől. A szövegek elbírálásából Ordassy Károly kollégám is kiveszi a részét, különösen akkor, ha én magam valami oknál fogva bizonytalan vagyok egy adott mű publikálhatóságát illetően. Nagyon jó az írásokat olyannak megmutatni, aki értő szemmel olvassa, és aki az enyémtől eltérő szemszögből tekint rájuk. Szerencsére Galló Gergelyre is számíthatunk. Szűréseinket, döntéseinket közös elemzés és véleményezés előzi meg. A szorosabb és hosszabb együttműködés, a folyamatos visszacsatolás és munka természetesen a szerkesztő és a cikkíró között jön létre.

Milyen rovatokra tagolódik a Kocsiút?

Az irodalom mellett olyan társterület is helyet kapott az oldalunkon, mint például a festészet vagy a fotóművészet. Dósa-Pap Dominika személyében rendkívül ígéretes fotóstehetségre, Erdélyi Zsolt Max személyében pedig kiváló festőművészre tettünk szert, akik igazán egyedi hangulatú fotókkal és festményekkel gazdagítják az irodalmi és a videós rovatainkat.

led

Jelenleg hat szerzővel dolgoztok. Mit tudhatunk róluk és hogyan találtatok egymásra?

A szerzők e-mailben vették fel velem a kapcsolatot a Facebook-os pályázatra jelentkezve. Eddig még csak egyetlen személyes találkozót sikerült szerveznünk, amire sajnos nem tudott mindenki eljönni, ezért én magam is csak keveset tudok róluk. Annyi bizonyos, hogy mind nagyon egyediek, stílusosak, ígéretes tehetségek.

Boldi Rebeka nagyon szép haikuival gazdagította blogunkat, Dósa-Pap Dominikának köszönhetjük a háttérképünket – ami egyben profilképünk is – és Facebook oldalunk borítóképét, no meg a több rendkívüli fotót. Erdélyi Zs. Max pályázata volt a legelső, amit csillogó szemekkel olvastam végig. Nemcsak zseniális verseket köszönhetünk neki, hanem festményeivel is emeli az oldal színvonalát, valamint első videós posztunk szintén az ő kreativitását dicséri. Galyas Éva verseiben olyasmit véltem felfedezni, amit eddig még sehol máshol, és ugyanez vonatkozik Láng Kitti műveire is. Guti Karina kiválóan használja nyelvünk adottságait és nem riad vissza az időmértékes verseléstől sem. Mindent összegezve igen sokszínű a csapat, valamennyi szerző műveiért érdemes ellátogatni a Kocsiútra.

kép
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Milyen gyakran találkozhatunk új bejegyzéssel?

Hogy hány bejegyzés kerül a felületre, az tőlem és az időmtől is függ. Szeretem alaposan átnézni a beérkező írásokat, korrektúrázom őket, és igyekszem szépen sorjában útjukra, azaz a Kocsiútra engedni őket.

A Kocsiút még friss, ezért bizonyára bővül majd a szerzői, művészi gárdátok is. A jövőben hozzátok írni vágyó szerzők maguktól jelentkezhetnek hozzátok vagy meghívással kerülhetnek a körötökbe?

Bárki jelentkezhet, akinek van a tarsolyában irodalmi vagy művészeti alkotás és úgy érzi, szívesen osztaná meg azt a nagyközönséggel. Az én e-mail elérhetőségemre várjuk az anyagokat, és ha a művek beilleszthetőek az oldalunk profiljába, felvesszük a kapcsolatot a szerzőkkel, hogy megbeszéljük, mi legyen az alkotás további sorsa, irodalmi mű esetében van-e szükség korrekcióra.

Bizonyára határozott elképzelésetek van a célközönséget illetően is…

A Kocsiút a nagyközönséget célozza meg, ezen belül az irodalom és művészetek iránt érdeklődő olvasókat. Megfigyeltük, hogy a 16-50 éves korosztály a legfogékonyabb az oldalunkon közzétett művekre, ugyanakkor célunk ezen határok kiterjesztése is. Kortól, nemtől függetlenül kívánunk szólni mindazokhoz, akik esztétikumra és egyedi tartalomra vágynak.

Miben más a Kocsiút, mint a többi hasonló témában működő portál és hol lehetne elhelyezni az oldalt az online kulturális térben?

A pluszt a fiatalos lendületünk és sokszínűségünk adja. Nem zárunk ki senkit azok közül, akik meg kívánják osztani színvonalas alkotásaikat az online közönséggel. A Kocsiút rendkívül befogadó felület. Fontosnak tartjuk, hogy szinkronban működjünk a Facebook-felület közönségével is, így nagyobb esélyünk nyílik a nézettségi mutatók növelésére, ráadásul azt tapasztaltuk, hogy szívesen kirándulnak át az olvasni vágyók e platformról az oldalunkra.
Mindennél előbbre valónak tartjuk, hogy a szövegekben tetten érhető legyen az eredetiség, az a bizonyos plusz, ami hangulatiságukban megkülönbözteti őket az éterben keringő művektől. A Kocsiútra felkerülő alkotások többféleképpen értelmezhetők, a sorok olvasója izgalmas rejtvényekkel szembesülhet.

Akkor bizonyára figyelemmel kíséritek a nézettséget is. Hány bejegyzésnél tart a Kocsiút és milyen nézettségek kapcsolhatók hozzájuk?

Valóban folyamatosan figyeljük a nézettséget, és drukkunk a mutatóknak, hogy kússzanak fölfelé. A Facebook-on közzétett bejegyzések egy napon belül akár több száz embert is elérnek. Eddig összesen huszonkét bejegyzésünk született. Csakúgy, mint más frissen létrehozott portálok, mi is küzdünk a nézettségért.

Ahhoz képest, hogy még csak két hónapja képviseltetitek magatokat az internetes térben, úgy vélem, ez nagyon szép eredmény! Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Valami oknál fogva a blog oldalon még nem mernek hozzászólásokat kezdeményezni az olvasók, inkább a Facebook oldalunkon vagy a szerkesztőségnek megküldött privát üzenetekben tapasztalunk pozitív visszajelzéseket.

Kik vannak segítségedre az oldal működésében?

A háttérkép, ahogy említettem, Dósa-Pap Dominika munkáját dicséri, de sokat faggattam társszerkesztőnket és Galló Gergelyt is – szívesen adtak releváns tanácsokat az oldal külalakját és a rovatokat illetően. Maguk a szerzők szintén jó ötletekkel szoktak előállni, ezeket igyekszünk megvalósítani.

kép2.

Milyen tervek vannak jelenleg a szerkesztőség tarsolyában az idei évre nézve?

A Kocsiút profilja fokozatosan formálódik, a jövőben kiemelten szeretnénk foglalkozni kulturális témákkal is. Olyan rovatban gondolkodunk, amely koncentráltan tartalmazza a kulturális élet eseményeit, programjait és híreit. Úgy gondolom, erre mindig igény van, ráadásul a nézettségünket is tovább növelhetjük egy ilyen jellegű, színvonalasan kialakított, naprakész rovattal. A szöveges művek mellett továbbra is célunk a képorientált, gazdagon illusztrált formátum. Szerkesztőtársammal együtt fontosnak tartjuk továbbá, hogy a versek mellett a próza is helyet kapjon a felületen, nemsokára novellákkal bővül a repertoárunk.

Említetted, hogy tőled sem áll távol az írás. Mit ajánlanál egy pályakezdő írónak, hogyan vágjon bele a szépírásba?

Ne szegje a kedvét az, hogy nem zsebel be műveivel vagyonokat. Ez egy ilyen műfaj, legalábbis a kezdetekkor. Tanácsos először kisebb, kevésbé népszerű folyóiratokhoz küldeni a műveket, s amikor már megvan a kellő önbizalom és írói gyakorlat, próbálkozzanak nevesebb orgánumoknál.

Felmerül a kérdés: olvasottságra vagy elismerésre vágyik-e a szerző? Ma már az emberek nemigen vesznek folyóiratokat, inkább az interneten olvasgatnak – éppen ezért sokan népszerűek lehetnek online felületek segítségével. Ha a cél azonban a szakmai elismerés, akkor könnyen előfordulhat, hogy csak egy szűk kör, a szakma olvassa a műveket, cserébe tényleg „megbecsültek” lesznek. Igaz, egyre több folyóiratnál látni, hogy a nyomtatásban megjelent műveket valamennyi idő elteltével online is közzéteszik.

Mindenesetre a legegyszerűbb út alkotásaink nyilvánosságra hozatalához, ha saját internetes oldalt készítünk és ide írunk többé-kevésbé rendszeresen, bízva abban, hogy előbb-utóbb felfigyelnek rá és feljebb juthatunk az elismertség és olvasottság létráján.

Tisztában vagyok azzal, hogy a saját honlappal, esetleg gyorsan letölthető internetes sablonokkal dolgozó alkotókat a szakma nem ismeri még el. Inkább azokat preferálják, akik mögött támogatásokból, esetleg reklámokból fenntartott komplett szerzői gárda áll, akik nevesebb netes platformokon vannak jelen, azonban nem szabad elfelejteni, hogy mindenki kezdte valahol.

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában (Latinovits Zoltán)

A pályaműveket ide várja a Kocsiút szerkesztősége!

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek