Müller Péter – Ádám lepaktál Luciferrel

 

„Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.” (II. János Pál pápa levele a nőkhöz)

Müller Péter író, dramaturg, előadó. Műfaja a dráma és az esszé. Könyvei az utóbbi másfél legsikeresebb kötetei közé tartoznak, amelyet a többszázezer eladott példány bizonyít. Müller Péterrel női-férfi szerepekről, hűségről, egy új világról beszélgettem.

Október közepén jelent meg legutóbbi műve Férfiélet, női sors címmel. Miért döntött úgy, hogy ehhez a meglehetősen érzékeny témához nyúl?

Férfi-női témákkal teli vannak az újságok. Tudósok, szociológusok, kutatók foglalkoznak nő és férfi között elmérgesedett, világszintű, problémával és a jelenleg zajló forradalmi változásokkal. A közélet, a televízió tömve van a teljesen ellehetetlenült helyzettel. Statisztikák igazolják, miszerint a helyzet Magyarországon rosszabb, mint más európai országokban: gyakoribb a nőket ért fizikai bántalmazás, a megalázás, a meg nem értő érzelmi kirohanások. Rengeteg statisztikát követtem végig, ráadásul ugyan ez szűrhető le a hozzám beérkező nők által írt levelekből is. Sokszor olvasok egészen brutális történetekről, női sorsokról. Természetesen vannak kivételek, de azt kell mondjam, hogy női- férfi kapcsolat tekintetében tökéletesen elkorcsosultunk. A Vak Komondor országa lettünk, mondom ezt,  pártoktól függetlenül. A nőket meg kéne becsülni és emberszámba venni. Könyvemben sokat foglalkozom a több évezredes férfi dominanciával, s azzal, hogy milyen lehetett az ősi archetípus. vagy Minta, ami mára elkorcsosult. Milyen az igazi férfi és az igazi nő.

A könyvborító kétféle értelmezést tesz lehetővé. Van olyan gyanúm, hogy másképp értelmezi a borítón lévő képet egy nő és másképpen egy férfi.

Így igaz. A borítón látható férfi abszolút domináns helyzetben, ráfekszik, maga alá préseli a bábuként kiszolgáltatott nőt. A csavar mindössze annyi, hogy egy hintában foglalnak helyet, így a dominancia bármikor átfordulhat a nő javára. Emberemlékezet óta a férfiak kezében van a világ sorsa, azé a világé, amely jelenleg a vesztébe rohan. Nem vagyok férfiellenes, ám ki kell mondanom: a pusztuló világért nem a nő a hibás, hanem a férfi. A férfi az, akié a felelősség, ezt már Madách Imre gyönyörűen megírta örökérvényű művében, Az ember tragédiájában. Nem Éva bűne a „bűnbeesés”, ahogy azt évezredek óta tartották, nem a nő az oka, hogy az emberiség tébolyulttá vált. Ádám az, aki Lucifer vezetésével csinálja a történelmet megtagadva az isteni hívást. Nem szolgálja a nőt és a világot, amelyben él, hanem uralkodik mindkettő felett.

Fotó: jegy.hu

Hova vezethet a túlzott dominancia?

Elidegenedéshez, végveszélyhez és totális kizsákmányoláshoz. Ezt nem én mondom, hanem Madách… Márpedig a világot, az „anyatermészetet” nem kizsákmányolni és tönkretenni kell. Minden vallástörténetből leszűrhető, miszerint a nők évezredek óta nem szólhattak bele a világ dolgaiba. Külső problémák, gazdasági válságok mindig léteztek, de gyávaság a bűnöket a női nemre testálni. Vagy akárcsak azt állítani, hogy közös a felelősségünk. Ami az emberiséget és az egész természetet válságba sodorta, az a mai napig uralkodó férfiszemlélet..

Majdnem mindenért a férfi a hibás… Ezen talán megbotránkozik az erősebbik nem.

Én is ahhoz tartozom. Nem „nekik” beszélek, hanem magamnak is. Nézze, nem a nők találták fel az atombombát, mint ahogy a természet kifosztására és a légkör megmérgezésre létrejött tudományos forradalmakat sem. És még sorolhatnám. Nem mondom, hogy a férfiak által kiokoskodott kibernetika nem rejt csodákat, de sajnos a férfiak kreálmányai sokszor veszélyesek és embertelen következményeket hoznak magukkal. Az a férfi, aki még ma sem képes az önbírálatra, nemcsak önmagára, hanem az életre is veszedelmes.

Nyilván rengeteg anyagot gyűjtött, tájékozódott, és figyelemmel kísérte az idők során végbement női-férfi szerepek változásait is, mialatt az esszégyűjteményen dolgozott.

Valóban. Nem évszázadok, hanem az elmúlt évezredek változását kísértem figyelemmel, visszanyúltam egészen az ősi vallások történetéhez, megnéztem a zsidó, a keresztény, a görög, a perzsa, a hindu, a kínai és a buddhista mitológiákat is. Ez ott van a soraim mögött – de rejtve. Igyekeztem szépen és könnyen beszélni a súlyos témáról.

Melyikben segít a könyv inkább, ha olvasom: közel kerülök, mint nő a férfiak gondolkodásmódjához vagy közelebb a saját női létemhez?

A könyv tulajdonképpen olyan, mint egy gyöngysor. A fejezetek gyöngyszemek, amelyekből összeállt a kötetet, létrehoztam egy gondolati gyöngysort. Mindegyik gyöngyszem fontos benne. Rengeteg olyan gondolatot rejt, amely arra hivatott, hogy segítsen a nőnek jobban megérteni önmagát – és a férfit. És fordítva. Férfiaknak – tehát magunknak is írtam. Sokan mondják, férfiellenes, ráadásul nőpárti vagyok. Nos, mint említettem, ez nem így van. Ez nem két párt. Én a szeretetnek vagyok pártján, azt akarom táplálni. Ehhez pedig csak úgy juthatunk el, ha a férfi igazi férfiként, a nő igazi nőként működik. A könyv nem két, egymásra vicsorgó állatfajt állít szembe egymással. Még akkor sem több évezredes története van a nőgyűlöletnek, és a lappangó férfigyűlöletnek is.

„A férfinak vissza kell találnia elárult, magas szellemi valójához és alázatához.”– írja könyvében. Mit szükséges a férfinak megsemmisítenie jelenlegi gondolkodásából annak érdekében, hogy kialakulhasson egy nő-férfi közötti ideális kapcsolat?

Amikor egy férfi  – nevezzük Ádámnak – azt mondja: én vagyok a világ királya, minden úgy lesz, ahogy én mondom, az én dolgomba nincsen joga beleszólni senkinek, még az Istennek sem – ezzel vannak gondok. A férfi évezredek óta egyenrangúnak tartja önmagát a Teremtővel. Mi következik ebből?  Hiányzik belőle az, ami egy nőben a természeténél fogva jobban megvan: az alázat. Az elfogadás. És az együttműködésre való törekvés. Ádám emberemlékezet óta mással sem foglalkozik, mint saját álmainak megvalósításával. Az egója irányítja. Ő akar a „legnagyobb” lenni. A tanítványok egyszer megkérdezik Jézustól, hogy ki lesz a legnagyobb a mennyek országában. Jézus erre azt feleli: aki a legkisebb, az lesz a legnagyobb. „Ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek”… Emlékszik? Nők nem kérdeztek ilyesmit Jézustól. Sem Mária, sem Magdaléna, sem a szamáriai asszony.

Milyen az ideális férfi?

Azt tudom inkább, milyen a nem ideális férfi: átgázol másokon, eltiporja a konkurenciát, csak az evilágban hisz, nincs magasabb égi eszménye. minden transzcendenciára süket. Ez a torz férfikép. Emellett öntelt, meggyőzhetetlen, kétkedő – ma már gyakran durva is. „Nemtelen” eszközökkel él – s mint csodálatos nyelvünk üzeni: nincs már „neme”, nem igazi férfi.

Nézzük most a másik oldalt: „a nőnek meg kell találnia önmagát és a méltóságát, amit még keresni sem engedélyeztek neki soha.”

A források elolvasása után, no és tapasztalataim alapján állíthatom: a nőt belül időtlen idők óta egy semminek tartják. Nincsenek, és nem lehettek soha jogai. Rengeteg vita zajlott arról, van-e egyáltalán lelkük. Úgy tartották – s néha tartják még ma is – hogy a nőnek nincs isteni valója, öntudata. Öntudat kizárólag a férfiben létezhet, a nőben nem. Döbbenetesen sok mérvadó gondolkodótól lehet olvasni ehhez hasonló elméleteket a Aquinói Szent Tamástól kezdve egészen Otto Weiningerig. Ő egy múlt századi zseni volt. „Nem és jellem” című korszakos művében a nőket a megvetett zsidósághoz hasonlítja, akikben szintén a magasabb öntudatot hiányolja. Azt írja: a férfi: Valaki,, a nő Senki. Ő is alátámasztja a régi egyházatyákat, hogy a halhatatlan szellem egyedül a férfiben létezhet. Ezért hívja férjét a nő, éppúgy mint az Istent: Uram-nak.

Azért manapság gyakran találkozhatunk női felsővezetőkkel, sőt, női katonák, politikusok világában élünk.

Óriási változás folyamata zajlik, amely tulajdonképpen már a múlt század elején kezdetét vette. Virginia Woolf, az egyik legnagyobb írónő csupán azért nem járhatott iskolába, mert nőnek született. Nem volt szavazati joga, egyetemre sem járhatott, önmagát képezte. Mint több millió nő, ő is tökéletes férfi dominanciában nőtt fel. A feminista mozgalmak vezéralakja lett, öntudatra akart ébredni. A lázadás, a férfi által elnyomott női helyzet felszámolására irányuló nagyon kemény és könyörtelen harc, ami akkor elkezdődött, a mai napig nem szűnt meg. Ma már ott tartunk, hogy ahol egykor katonai junta uralkodott, ma női miniszterelnökük van. De említhetjük Angela Merkelt is,  a „Mutit”, aki lehet, hogy ösztönös női érzékkel rendelkezik, de férfibb minden férfinél, és kőkemény a politikai harcban.

Jelen század nem a Hérákról, a családi tűzhely őrzőiről szól. Egyre kevésbé elfogadott, hogy a nő csupán mosson, főzzön, takarítson, gyermeket neveljen. A modern Évák karriert építenek, saját egzisztenciát teremtenek. Egyenlő jogok ide vagy oda, nem volna jobb, ha a két nem inkább megmaradna a kaptafánál?

Nem lehet, ugyanis az Ádámok nem engedik meg a kaptafát. Hogy a nők elmennek dolgozni, karriert építeni, tulajdonképpen kényszerlépés. Nem a főzés, mosás derogál nekik, csupán abból lett elegük, hogy minden helyzetben uruk és parancsolójuk szolgálatába álljanak anélkül, hogy nekik is lehetne szavuk, öntudatuk, elképzelésük. Természetesen, ami most folyik, nem tükrözi az igazi női szerepet. Átmeneti helyzet.

Egy székesfehérvári előadásán megkérdezték öntől, mi a véleménye a hűségről. Úgy tartják, férfiakban eredendően kódolva van a hűtlenség, a vadászösztön, a poligámia. De mi a helyzet a nőkkel?

Erről a témáról csak nagyon óvatosan merek beszélni, hiszen évezredek óta fennálló megoldatlan problémáról van szó. Rengeteg párkapcsolatot vizsgáltam, és rengeteg sorsba láttam bele. Nagyon szegényes dolognak tartom, hogy a Hűség (hit, hívség) fogalmát csakis a nemi szervekkel, az azokkal kapcsolatot fogalmakkal azonosítják. Mintha a hűség csupán a péniszünk és vaginánk kérdése volna. A szexualitás fontos részét képezi ugyan a párkapcsolatnak, de nem ez a leglényegesebb eleme. A hűség ennél sokkal mélyebb fogalom. Amennyiben egy párkapcsolat leesik a „csak szexualitás” szintjéig, akár nő, akár férfi részéről, a krízis egyre vadabb és megoldhatatlanabb lesz. A legtöbb kapcsolatot mégis a nemiség hozza össze, igaz, ez is robbantja széjjel. Örök probléma ez, még Mohamed, Dávid, Ábrahám és Salamon sem tudták megoldani. Nem is lesz – soha. De hogy a kérdésére válaszoljak: a nők hűségesebbek. Kurvák sem azért lesznek, mert a vérük, hanem mert a férfiak „vére” hajtja őket. (Jellemző, hogy mi ezt is fordítva, hazug módon látjuk: a mi szánkban ez a szó a legmélyebb nőmegvetés jele.)

Több mint egy évtizede járja az országot, beszélget az olvasókkal. Író létére azt vallja, hogy a gondolatok és az érzések átadásának leghitelesebb módja mégsem az írás, hanem a beszéd. Nem paradoxon ez egy írótól?

Nem, hiszen beszéd közben az ember egész lénye megnyilvánul: benne van a sugárzása, a ki nem mondott gondolatai, a testbeszéde. A beszélgetés élő kapcsolat, az írás egy egészen más dimenzió. Sajnos, lényeges különbség van a tudás és a megvalósulás között, vagyis a legtöbb ismeretünk csupán papírokon marad meg. A leírtakat életté tenni, úgy, hogy valóban megérintsen minket és megvalósuljon, nagyon nehéz és kockázatos. Nem minden estem sikerül. Csak ha ihletett állapotban vagyok.

Nem érzi olykor tehernek, hogy az olvasói a tanácsadót, a mestert keresik önben?

Egyáltalán nem. Lassan a kétezredik könyvemet dedikálom. Otthon. Kisunokám – aki a könyvben is szerepel –, ott ül előttem. Látja, hogy nyögök, sóhajtozok. „Papa, te ne nyögjél, ne sóhajtozz, te ezt akartad! Egész életedben. Te erre születtél. Most légy boldog!”. Ránézek. Ki szólt ebből a prücsökből?  Egy Mester! Azt mondom neki, komolyan: „Picikém, igazad van. Én ezt akartam mindig. És most boldog vagyok… Csak nagyon fáradt. Azért nyögök. De boldog vagyok.”

mull2

 

Publikálva: 2013.12.01., Tiszatáj Online

 

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek