Minden tavasszal (kezdődik)

 

Minden tavasszal (kezdődik)

István Csaba

 

Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.

Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,

vannak szobák, amik magányomba zárnak.

Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,

Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

 

És hiányzik, amikor én vagyok.

Hátrálok, sokat, de csak hogy ne gyere szembe.

Előzök, hogy magam mögött hagyjam, akik rám várnak.

Voltam, ember, ki egykor elmondhatta magáról, hogy rád vágyok.

Lelkem mára az ördögé, mindig is égetni foglak örök lángjaival.

Hogy megtudhasd, mit jelent a szenvedés.

 

istváncsabakicsi

István Csaba 1987-ben született Erdélyben, egy Csíkszentmiklós nevű faluban. Tanulmányai befejezését követően Magyarország felé vette az irányt. “A jól ismert jobb megélhetés reménye cím mögé bújva menekültem, legvalószínűbb, hogy magam elől… És akkor megismerkedtem a magánnyal. Közben menekültem saját írásaimba a világom romjai elől.” Jelenleg Angliában él. Prózai és verses alkotásainak témái a magány, a szerelem, a csalódottság, a vallás, a lét, a hit témái köré rajzolódnak. 2015-ben jelent meg első e-kötete Bűnös könyv címmel.

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek

One thought on “Minden tavasszal (kezdődik)

Comments are closed.