Megvan a 21. század Petőfije? – interjú Sohonyai Attilával

„Vers nélkül lehet élni, csak minek? A vers tulajdonképpen egy játék. Játék a szavakkal, és bármilyen út vagy mód, amely eljuttatja, közelebb viszi a költészetet az emberekhez napjainkban, az dicséretes és támogatandó!” – vallja Kőszegi Ákos színpadi- és szinkronszínész, aki csatlakozott egy igen érdekes kezdeményezéshez: Sohonyai Attila, a jelenleg legolvasottabb kortárs magyar költő verseit mondta fel a Hangos kötet című lemezre. Interjúnkban Sohonyai Attilával beszélgettünk a Kőszegi Ákossal közös munkáról, ihletforrásokról, a versek befogadásának vetületeiről, valamint a líra 21. századi létjogosultságáról.

Az ember már kocsiban ülve, vagy akár házimunka közben is verseket hallgathat, vagyis nem kell a fotelhez szegeződnie, amikor egy kötetet olvasni szeretne. Honnan jött az ötlet, hogy műveidet hangoskötet formájában jelentesd meg?

Elsődleges célom volt, hogy verseimet eljuttassam a verskedvelőkhöz, közelebb hozva ezzel az irodalmat a ma emberéhez, s azokhoz, akiknek rohanó világunkban nincs ideje leülni egy kényelmes fotelbe.

Több kötetedből is került a korongra poéma.

Valóban. Több mint tíz éve foglalkozom költészettel, így volt miből válogatnom, de olyan vers is található a Hangos kötetben, amely még kötet formájában nem jelent meg, s talán csak két év múlva fog. Ihletet ritkán merítek a saját életemből, a különböző élethelyzetek ihletnek meg. A költő mindig igyekszik valamiféle pluszt adni az olvasóknak, én most jelen esetben a hallgatóknak. Nem célom, hogy a verseimmel megváltsam a világot – a befogadóra bízom a versekben megfogalmazott gondolataim interpretálását.

Az ihlet, feltételezem, nem mindig jön csettintésre.

Nem, de ha valami megfog, megragad, akkor egyből leírom, vagyis ha ihlet van, az alkotói folyamat már megy magától.

Nézzük a befogadói oldalt! Hogy látod, mennyire fogékony a ma embere a líra iránt? Vagy tényleg igaz, hogy egy költő csak a halála után lesz igazán ismert és elismert?

Sokáig szeretnék még élni, szóval remélem nem mostanában fog erről kiderülni az igazság számomra (nevet). Megfigyelésem szerint egyre kevesebben érdeklődnek a költészet iránt, azonban minden kor más, a trendek folyamatosan változnak, de ha alkalmazkodunk ehhez, ha nyitottak vagyunk az új dolgokra, fel lehet venni a ritmust, az érdeklődés pedig nem lanyhul.

A Hangos kötetben verseidet Kőszegi Ákos tolmácsolásában hallhatjuk. Hogyan keresztezték egymást útjaitok, hogyan jött az ötlet, hogy hazánk egyik legismertebb szinkronhangját kérd fel a feladatra?

Egy jótékonysági esemény volt az első közös együttműködésünk, ott alakult ki közöttünk a kölcsönös szimpátia, később pedig megkerestem Ákost az ötletemmel. Igent mondott rá, s ezt követően már egyértelmű volt, hogy közös cél vezérel bennünket.

Ő a következőképpen fogalmazott veled kapcsolatban: „Attilával nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, nem tartott sokáig az egymásra hangolódás.”

Valóban így volt! Ákos ráadásul mindenben segített, teljes vállszélességgel állt mellettem.

Verseidet olvasva az az érzésem, hogy jelentős részüknek központi motívuma a szerelem.

Így van! Az ember életében az egyik legfontosabb és legcsodálatosabb érzés a szerelem. Sokszor egy-egy ebből adódó megélt vagy akár külső behatásból származó pillanat elég ahhoz, hogy kihozza belőlem ezeket az érzéseket.

Személyes kedvencem tőled a Várva rád című költeményed.  Amikor olvasom vagy hallgatom, rögtön A gyertyák csonkig égnek című, szuggesztív erejű regény jut eszembe. Márai világa mennyire áll közel a szívedhez?

Érdekes, hogy épp őt hoztad fel – Márai volt az egyik kedvenc íróm! Örülök, hogy az ő művére asszociálsz, mikor a versem olvasod, tudod, a költészet többek között pont attól csodálatos, hogy egyazon műről mindenki másképp beszél és gondolkodik.

Túlzásnak érzed, ha azt mondom, hogy te vagy a 21. század Petőfije?

Jól esik ezt hallani, bár én személy szerint nem foglalok állást se pro, se kontra.

Szerző: Palánki István

Fotó: Domány Violetta

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek