„Megbékéltem azzal, hogy az életem vége halál” – Beszélgetés dr. Csernus Imrével

Csernus Imre új, Egy életed van című könyvét azoknak ajánlja, akik kíváncsiak arra, hogy igazán élnek-e. A budai Villa Bagatelle-ben rendezett, uzsonnával egybekötött könyvbemutató után a szerzővel beszélgettünk a kiegyensúlyozott élet alappilléreiről, kudarcokból való feltápászkodásról, álarcokról és belső törvényekről.

A tavaly megjelent A harcos című könyvedben önmagadról, a személyiségedről, szerelemeidről és a szüleiddel való kapcsolatodról is vallasz. A Jaffa Kiadó gondozásában napvilágot látott Egy életed van milyen témák köré szerveződik?

Cs.I.: Hónapról-hónapra járja végig az évet és az évszakokhoz kapcsolódó lelki szakaszokat. Olyan kérdéseket feszeget, mint például, hogy hányszor tizenkét hónapunk van vajon az életben, tudunk-e őszintén és bátran élni, „feltámadni”, megélünk-e minden egyes pillanatot, illetve hogy megértjük-e a mindennapi rohanásban a természet üzenetét.

Miért pont lávafolyam szerepel a borítón?

Cs.I.: Számomra a láva, a folyékony tűz nagyon fontos motívum – az életet jelképezi: a lávafolyam vékonyan indul, a közepe kiszélesedik, majd a vége lassan eltűnik. Az én szememben a láva azt jelenti, hogy az ember mer tűzzel és szenvedéllyel élni, kitűnni a feketeségből, mert miközben a környezete fekete, a láva maga a tömény izzás.

Ad a könyved fogódzókat arra nézve, hogy mit jelent emberként élni, és hogy mik lehetnek a kiegyensúlyozott, boldog élet alappillérei?

Cs.I.: „Van olyan élet, amely teli van tűzzel, és van olyan, amelyben sok a hamu” – ez a fogódzó. Ha valakiben sok a szkepticizmus, a görcs, az önbizalomhiány, vagy ha folyamatosan kifogásokat keres, akkor annak az embernek az élete tele van hamuval. Hogy van-e benned tűz, azt a legjobban az mutatja, hogy képes vagy-e szívből mosolyogni. Sajnos a legtöbben elfelejtik, hogy csak egy életük van, azaz hogy „csak huszonhatezer nap jut nekik átlagosan ezen a földön”.

A te életed mostanában inkább tűz, mint hamu?

Cs.I.: Igen. De számos jó és rossz tapasztalat kellett ahhoz, hogy az legyek, aki most vagyok. Amikor kijöttem az orvosi egyetemről, konkrétan nulla tapasztalattal rendelkeztem. Mindent a kórházban, a mély vízben tapasztaltam meg. Néha bele kell menni olyan helyzetekbe is, amiktől félünk, na persze az élményszerzés nem egyenlő a határfeszegetéssel.  A határokat ugyanis nem feszegetni kell, hanem elfogadni.

Évek óta foglalkozol csapatsporttal: pólósokat és a Fradi női kézilabda-válogatottját tanítod arra, hogyan lehet a kudarcból gyorsan felállni, a nehézségeken túllépni. Neked a feltápászkodás könnyen ment, amikor ez év januárjában szembesültél azzal, hogy egy, az állkapcsodnál lévő ciszta rosszindulatú daganatot is hordozhat?

Cs.I.: A kulcs az elfogadás. Én megbékéltem azzal, hogy az életem vége halál, illetve, hogy történhetnek velem fájdalmas dolgok is. Amikor a fájdalom bekövetkezik, a legtöbb ember összezuhan, bepánikol, sír, sajnáltatja magát.  Rengeteg idő megy el jajveszékelésre.

Ha már betegségről beszélgetünk… Szerinted mi a világ egyik legnagyobb betegsége ma, 2019-ben?

Cs.I.: Az önbecsapás. Ezzel ártunk önmagunknak a legtöbbet, s ha önmagunknak ártunk, akkor a környezetünket is megmételyezzük.

Igen, csakhogy az önbecsapásra sokszor a társadalom is rákényszerít. Attól a pillanattól kezdve, hogy behúzom magam mögött a lakásajtót, és kilépek az utcára, rá vagyok kényszerítve, hogy színleljek, hogy sumákoljak, hogy másnak mutassam magam.

Cs.I.: De miért?!

A túléléshez kell. Meg önvédelem is. És mert nem biztos, hogy akkor is kelleni fog az ember a főnökének, a kollégáinak, a barátainak, a szüleinek, ha megmutatja az igazi arcát.

Cs.I.: Ki nem szarja le, ha emiatt nem kellek?!  A legtöbb nő felveszi a karakán, hideg, megközelíthetetlen arcot. „Erősebb vagyok, mint egy férfi” – ezt mutatják. Közben pedig hazudnak. És mi lesz a vége ennek a színjátéknak? A frusztráció egyszer csak szét fogja zúzni az illetőt. Ezt hívják idegkimerülésnek.

_DSC8287

Pedig arra kondicionálnak bennünket, hogy elnyomjuk a valódi önmagunkat , az érzéseinket, és hogy növeljük az egónkat. „Légy több, jobb, szebb, valósítsd meg önmagad, ne lássák rajtad, ha fáj” – manapság ezek a trendi reklámszövegek.

Cs.I.: Ez a párkapcsolatokra is rányomja a bélyegét, ugyanis ha két hazug, önmagának is hazudozó, önmagát keménynek mutató ember kerül össze, abból sosem lesz hosszú távú projekt. Gondolj csak bele! Amikor az ember elmegy az első randira, a legszebb ruháját veszi fel. A nő is, a férfi is. Előtte éveken keresztül búvalbélelt volt mindkettő, de a randin csodával határos módon mindketten kedvesek és mosolygósak lesznek. Vagyis hazugságra kezdenek építeni, márpedig ezt nem lehet csinálni éveken át. A színjátszás rövid idő alatt megöli az egymás iránti tiszteletet.

Az új könyvedben felteszed a kérdést, hogy vajon tudunk-e úgy élni, hogy minden egyes nap ünnep legyen számunkra. Neked sikerül? Hogyan teszed ünneppé a napjaid?

Cs.I.: Megélem a pillanatot. Általában korán kelek, megfőzöm a kávémat, leülök, elnézelődöm, átgondolom, hogy mit fogok csinálni. Élvezem a pillanatsorozatot, amelyben benne vagyok. Nincs ebben nagy truváj, nincsenek ünnepi szeánszaim. Egyébként a vidéki lét máshogy láttatja velem a természet körforgását – segít észrevenni a természet áldásait. A fővárosban legfeljebb galambokat és kutyaürüléket látok a természetből. 

Milyen értékek mentén éled az életed?

Cs.I.: A belső törvényeimet sosem adom fel.

Mik ezek a belső törvények?

Cs.I.: Amikről érzem, hogy élek. Ha kell, beleállok olyan helyzetekbe, amik ijesztőek számomra. Tudok nemet mondani akkor is, ha tudom, hogy az konfrontációval jár. Én döntöm el, hogy kivel akarok kapcsolatot tartani, taszítanak a pózok, a hazugságok és az önámítás. Állandó önmonitorozással és visszacsatolással élem a napjaim, és fontosnak tartom, hogy merjek sírni, amikor fáj, és merjek örülni, amikor boldogság ér.

Dr. Csernus Imre: Egy életed van

Csernus Imre_Egy eleted van_B1Sok-e a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el.

Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról.

Fotó: Asztalos Gábor

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

VNTR Graphic Studio
Kreatív dekorációk, logók, faégetéses portrék készítése professzionális színvonalon
06 30 659 2808
https://www.facebook.com/vntrart
VNTR Graphic Studio

Hasonló cikkek