Leonard Eto

Leonard Eto 3

Sikerült egymásra találnunk

Beszélgetés Leonard Etoval

Rendhagyó keleti-magyar koprodukcióval zárta szezonját a Fonó Budai Zeneház június 18-án. A világhírű taikoművész, Leonard Eto és a magyar Bazseva zenekar egyedülálló zenei utazást kínált az improvizatív zene kedvelői számára. A japán dobvirtuóz ritmusaival és sajátos előadói stílusával eddig 35 ország szívébe lopta be magát, zenélt már – többek között – Bob Dylannel és Bon Jovival, számos Hollywoodi filmhez (Oroszlánkirály, A préda) komponált zenét, ráadásul a japán kulturális nagykövet címet is magáénak tudhatja.

PRAE.HU: Emlékszik még arra, hogy mikor varázsolta el először a ritmus és a dobok világa?

Persze, nagyon régen történt. Kölyökkoromban még gy rockbandában játszottam, akkor még egyáltalán nem mutattam érdeklődést a dobolás iránt. Később jött a Kodo-korszakom, ezzel a japán dobcsapattal dolgoztam évekig. Tulajdonképpen ekkortól datálható a dobolás iránti érdeklődésem.

PRAE.HU: Ön a taiko világhírű művelője, szakértője. Elmagyarázná, mit is jelent pontosan a taiko kifejezés, valamint, hogy milyen történelmi háttér kapcsolható hozzá?

Manapság a taikoval már koncerteken lépnek fel, vagyis csoportban történő dobolást hallhat és láthat a közönség. A modern korban a taiko fő célja a publikum szórakoztatása lett. Ma Japánban már majdnem minden régióban tartanak taiko fesztiválokat. A csoportos dobolás eredetileg rituális funkcióval bírt, vagyis azért tették ezt a hozzáértők, hogy ne legyen betegség, bő legyen a termés, ne történjen baj a közösséggel, tehát, mint említettem erős szakralitás jellemezte. Japán 2000 éves történelméből csaknem 1900 éven át a taiko volt az Istenekkel való kommunikáció csatornája. Az 1960-as és 1970 –es évek első felétől a rituális-szakrális jelentőség csökkent, és nagyobb hangsúly helyeződött magára a hangszerre. Elsőként a jazzelőadók kezdtek foglalkozni vele, beleszőtték előadásaikba.

PRAE.HU: Nem csak Japánban, hanem a tengerentúlon is erőteljesen átformálta a taikot. Miben áll a Leonard Eto-titok, vagyis az az újítás és különlegesség, amely világraszóló népszerűséget hozott önnek?

A ’70-es évekig, vagyis egészen addig, amíg a Kodo tagja voltam, a fő célom a japán kultúra és a japán zeneiség népszerűsítése volt. Rengetegen ismerik ezt a műfajt szerte a világon, ez adta az ötletet, hogy ne csupán a japán zenei hagyományokat mutassam be, hanem olyan szegmenst is kihozzak a taikoból, amely rendhagyó, mégis más nemzetek által is befogadható.

PRAE.HU: A Kodoból való kiválást követően szólókarrierbe kezdett. Miért döntött amellett, hogy együttes nélkül járja tovább a zene útját?

Habár a Kodonak hosszú éveken át voltam tagja, mint mindenkiben, úgy bennem is létezett egy saját zenei ízlésvilág, olyan, ami kizárólag én vagyok, ami rám jellemző. Ezért aztán egy nap úgy éreztem, eljött az ideje annak, hogy saját elképzeléseimet és zenei világomat valósítsam meg.

PRAE.HU: Mikor jött az ötlet, hogy egy nagyszabású produkció keretében a taiko és a magyar népzene is összefonódhat?

Japán kulturális nagyköveteként úgy éreztem, fontos, hogy ezt az évet arra szánjam, hogy más nemzetekkel közös produkciókat vigyek színre. Ennek az elképzelésnek a célja pedig nem volt más, mint, hogy a taiko végre más zenei irányzatokkal, más népek zenei kultúrájával is találkozzon. Szerettem volna, ha a tánc és a dobolás szimultán érvényesül a színpadon, hiszen a rituális tánc az ősi japán dobolás szerves részét képezte évezredekkel ezelőtt. Ezt a vonalat kívántam továbbvinni úgy, hogy rituális tánc helyett kortárs tánccal ötvözöm a taikot. Koncepció volt az is, hogy zenei kommunikáció jöhessen létre a nemzetek között. Bevallom, nem voltam tisztában azzal, hogy milyen a magyar tánc, és azzal sem, hogy milyen erővel bír, ezért egy ideig nem is hittem, hogy táncos-taiko produkciót tudok majd itt, Budapesten megvalósítani. Arra gondoltam, ha majd Magyarországra jövök, egy másik országból hívok táncosokat. Viszont amikor Indiában jártam, olyan döbbenetes élményben volt részem, ami végérvényesen eldöntötte, hogy a következő nagyszabású produkciót kizárólag magyar zenészekkel kell tető alá hoznom, azaz csak zenészekkel. Egy magyar származású cigány zenésszel találkoztam Indiában. Őt hallgatva egyértelművé vált számomra, hogy e két világ zenei kultúrája igenis remekül kiegészítheti egymást. Így tehát nem zene-tánc, hanem izgalmas és egyedülálló zenés produkció mellett döntöttem.

PRAE.HU: Milyen hangulatban teltek a közös próbák?

Már eleve úgy jöttem Budapestre, hogy a Bazseva együttes Első bekezdés című cédéjét meghallgattam, és felkészültem belőlük. Megállapítottam, hogy a két zenei műfaj hangmagasság és hangszerelés tekintetében nagyon különböző, ekkor aztán megint gondolkodóba estem, és azt kérdeztem magamtól: mi lesz ebből? Aztán idejöttem, meghallgattam őket élőben is, és bevallom, hogy az általuk kínált zenei élmény abszolút pozitív hatással volt rám. Elkezdtünk együtt próbálni, minden remekül ment, s a korábbi félelmeim is eloszlottak, ugyanis a hangmagassággal és hangszereléssel sem merült fel problémánk. Úgy érzem, sikerült egymásra találnunk. Leonard Eto 2 PRAE.HU: Rendkívül különleges jelmezben láthatjuk önt az Eto Project című youtube felvételen, ami DVD-jének néhány perces promo-változata. Miben láthatja önt a közönség mostanában?

Olyan jelmezben lépek fel, ami a beharangozó fotókon is látható, megköthető, lezser öltözékben, de mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egy hagyományos japán viselet, el kell áruljam, hogy ez inkább indiaiakra jellemző öltözék. Japán taikosainak megvan a maguk megszokott jelmeze: derékban szorosan megkötött ruha, fejükön kendő. Én egy szabadabb zenei kifejezési formát képviselek, ennek megfelelően szabadabb, lazább jelmezt viselek a fellépéseimkor. Leonard Eto 3 PRAE.HU: Egy-egy ilyen produkció kétségkívül komoly fizikai kondíciót követel meg. Hogyan tartja karban magát?

Nincsen külön tréning előírva. Nyújtásokat végzek, de kerülöm az izmok erősítését, ugyanis a dobolás nem kötött, merev izomzatot követel meg, hanem épp az ellenkezőjét: hajlékonyságot, lazaságot. Fizikailag másra van szükség egy táncprodukcióval egybekötött fellépéshez mint a szólóhoz. Előbbi esetében a színpadképnek tükröznie kell a közös együttműködést, éppen ezért kell más pozíciót felvennem és teljes mértékben igazodnom a táncos mozgásához.

PRAE.HU: Budapest után Berlinben, majd júliusban Olaszországban és Franciaországban ad nagyszabású showt. Áruljon el még annyit, hogy tetszik önnek Magyarország, milyennek lát minket, magyarokat?

Az országuk Olaszországra hasonlít egy kicsit, abból a szempontból, hogy az emberek itt is rendkívül kedvesek. Amikor például találkozik a tekintetem itt másokéval, nem közönyt, hanem mosolyt kapok. Kellemes, jó hangulatú ország az önöké.

Leonard Eto – Blendrums / dance ver.

Leonard Eto fellépései: Spoleto, Olaszország : július 5., július 6. Marseille, Franciaország: július 8. Honlap: http://www.leoeto.com/index.html Fotó: Ficsór Zsolt

Publikálva: PRAE  kultúta és közélet  2014. 07. 01.
Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek