Kultúra és gasztronómia Yunus Emre módra – Yakup Gül

„A kulturális kötődés képes felülírni az esetleges nézeteltéréseket is, ez a hosszú távú kapcsolatok alapja – véli Yakup Gül, a Yunus Emre Enstitüsü Budapesti Török Kulturális Központ igazgatója, akivel az intézet fennállásának kétéves évfordulója alkalmából beszélgettünk többek között pisztáciáról, nyelvek missziójáról, a hazánkban vetített török sorozatok attitűdünkre gyakorolt hatásairól és a méltán híres török vendégszeretetről.

Úgy tudom, korábban tanárként és igazgatóként dolgozott Bécsben, hazájában pedig kalligráfiák készítésével foglalkozott. Adódik a kérdés: mi motiválta önt művész-és tanáremberként, hogy elvállalja a Yunus Emre Enstitüsü vezetését?

Mindig szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, tanítani és nevelni őket, ezért választottam a tanári hivatást. Emellett gyermekkorom óta erősen érdeklődtem a kultúra és a művészetek iránt – a családomtól sem állt ez távol, hiszen a nővérem díszítőművészként dolgozik. Miniatúrákat készít, betűket díszít arannyal, olyanokat, amelyekkel a Koránban találkozhat az ember. Jómagam Törökországban sajátítottam el a kalligráfia tudományát, egy tanárom szerettette meg velem.  Tizenhárom évet éltem Bécsben, egy ottani iskola igazgatójaként dolgoztam, vagyis nem volt idegen számomra egy intézmény vezetése – épp ezért jelentkeztem a Yunus Emre Enstitüsü igazgatói posztjára, és, mert tetszett az irányvonal, amit képviselnek, az, hogy az intézet tevékenységének középpontjában a kultúra és a művészetek támogatása áll.

Ha néhány mondatban kellene összefoglalnia az intézet hitvallását, mit mondana?

A Yunus Emre intézetek elsődleges célja – a Cervantes és a Goethe Intézetekhez hasonlóan -, hogy az adott országra jellemző nyelvet, kultúrát és művészeteket közelebb vigyük az adott ország polgáraihoz. Esetünkben a török nyelv és kultúra népszerűsítése a cél. Intézményeink kulturális hidat kívánnak építeni az adott ország és Törökország között. Jelenleg negyven ilyen központ működik harmincnégy országban, a budapesti a harminckettedik a sorban. A magyar a törökök testvérnépe, közös ázsiai őstől származunk – mi így tanuljuk az iskolában és így is tekintünk a magyarokra. A legjobb fivérek között is kialakulhatnak kisebb-nagyobb súrlódások a történelem során, mégis hiszek abban, hogy ez a különleges testvéri viszony nem bomlik fel és, hogy e két nép idővel egyre közelebb kerül egymáshoz. A kulturális kötődés, egymás nyelvének megismerése képes felülírni az esetleges nézeteltéréseket is, ez a hosszú távú kapcsolatok alapja.

HA_20151009_02 (1)
Fotó: Aniko Herbert_Yakup Gül

Immár két éve, hogy megnyitotta kapuit a filozófus-íróról elnevezett kulturális központ az Andrássy úton ön több mint egy éve látja el az itteni igazgatói feladatokat. Hogyan foglalná össze az elmúlt egy év eredményeit?

Noha „csupán” egy éve vagyok a Yunus Emre Enstitüsü Budapesti Török Kulturális Központ élén, korábban is figyelemmel kísértem az intézmény munkáját. Napról napra fejlődünk, ezt jól mutatja, hogy török nyelvkurzusainkra – teljesen kezdőtől egészen felsőfokig– szemeszterről szemeszterre egyre többen jelentkeznek. Kulturális programjainkon is egyre több résztvevőt üdvözölhetünk, nagy tömegeket mozgatnak meg az itt szervezett Török Kávéházi Estek, konferenciák, filmvetítések is és egyre nő a különböző szervezetekkel kötött megállapodásunk is. Sikerességünkhöz nagymértékben hozzájárulnak az intézményben dolgozó, munkájukat precízen és lelkiismeretesen végző munkatársaink is.

Milyen szervezetek segítik a munkájukat, milyen intézményekkel kooperálnak?

Minden olyan intézménnyel együtt tudunk működni, amelynek fókuszában a nyelvek és a kultúra áll. A Yunus Emre Enstitüsü hivatalosan a török nagykövetség (Török Köztársaság Budapesti Nagykövetsége) része, az együttműködés velük napi szintű. Egyetemekkel kötött megállapodásaink értelmében eredményesen tudunk kulturális programokat szervezni és lehetőségünk nyílt török nyelvórákat tartani a felsőoktatásban tanulók számára is. Ugyanez érvényes a szomszédunkban működő Terror Házára vagy az isztambuli Balassi Intézetre – ugyanolyan fontos számunkra itt, Budapesten a török kultúra népszerűsítése, mint a kintiek számára a magyar kultúra terjesztése. 

Nem először élvezem az önök vendégszeretetét, tudom, hogy rendszeresen szerveznek Török Kávéházi Esteket, táncbemutatókat, filmvetítéseket, idén tavasszal pedig a Kolektif Istanbul nevű világszínvonalú együttes tagjaival volt szerencsém interjút készíteni intézményükben. Mitől függ, hogy kiket hívnak meg hazánkba, mi a szűrő?

Olyan művészek és vendégek közül válogatunk, olyanokat igyekszünk Magyarországra invitálni, akik már rendelkeznek külföldi tapasztalatokkal és, akikről úgy gondoljuk, hogy ismereteikkel, művészi és kulturális tevékenységükkel méltóképpen képviselhetik Törökországot.

Ön szerint mennyiben köszönhető a magyarok egyre fokozódó török kultúra iránti érdeklődése a hazánkban vetített török sorozatoknak?

Nagyon örülünk annak, hogy a török sorozatok néhány év alatt ekkora népszerűségre tettek szert Magyarországon. Sok pozitív visszajelzést kapunk, még a hatodik kerületi polgármester is lelkesen beszélt róluk. Egy alkalommal sajnálkozva említette, hogy kedvenc sorozatából a korábban megszokott dupla rész helyett újabban már csak egyetlen részt vetítenek.

Nos, amennyiben a jövőben valamiféle csoda folytán megoldható volna, hogy a magyar kereskedelmi csatornán néhány éve futó nagysikerű, díjnyertes Ezel sorozat főszereplőjét, Kenan İmirzalıoğlut intézetükbe invitálják, megígérem, hogy én leszek az első, aki interjúszándékát jelezni fogja önöknél.

Lehet róla szó.

Nocsak! Valóban?

Mindenképpen szeretnénk meghívni Magyarországra az Ezel sorozat főszereplőjét, Kenan İmirzalıoğlut és rendezőjét, hiszen jövőre is készülünk török filmnapokkal – a kint futó új, Kenan İmirzalıoğlu főszereplésével fémjelzett film itteni bemutatója jó apropót szolgáltatna erre. A Szulejmán rajongóknak oszmán ruhabemutatóval szeretnénk majd kedveskedni, melynek alapját a sorozatban látható ruhák adnák.

Izgalmasan hangzik! Októberben is színes programokkal, pontosabban háromnapos Gaziantiep napokkal várták a látogatókat. Milyen látnivalókat ajánlana egy magyar turista figyelmébe, ha Gaziantepbe látogat?

Gaziantep elsősorban a gasztronómiájáról híres, ezért is van az, hogy, ha Törökországban az étel kerül szóba, mindenkinek ez a hely jut először eszébe. Ide látogatva mindenképpen érdemes kipróbálni a köftét, a kebabot és megkóstolni a baklavát, a katmert vagy a többi tradicionális édességet. Háromnapos Gaziantep rendezvényünkön is lehetőség nyílt az autentikus, pisztáciából készült édességek kóstolására – ez a térség leghíresebb terménye.

HA_20151009_15
Fotó: Aniko Herbert_Zeugma

Nem csak a gasztronómia szerelmeseinek, hanem a művészetek kedvelőinek is tökéletes úti cél lehet e város – itt található ugyanis a a világ legnagyobb mozaik múzeuma, a Zeugma, amely Gaziantep történelmét és kulturális örökségét mutatja be a látogatóknak. Összesen két ilyen múzeum létezik a világon, a másik Tuniszban található.

Említette a pisztáciát. Milyen elkészítési módjai léteznek ennek a finomságnak?

A világ pisztáciájának legnagyobb százalékát Gaziantep adja. Sehol másutt nem találunk ilyen minőségűt. Használják kebabba és süteményekbe is. A még ki nem szárított, nyers pisztáciát a gyerekek gyakran fűzik fel cérnára és akasztják ékszerként a nyakukba. A nyers pisztáciáról a külső burok könnyen leválasztható, kiszárítás után fogyasztható.

HA_20151009_05
Fotó: Aniko Herbert_Yakup Gül, Jónás Ágnes

A gaziantepi tradicionális néptáncbemutató is szerves részét képezte az előbb említett háromnapos programnak. Hogyan jellemezné a török népzenét és táncot?

Mivel Törökország hatalmas, a tánc, a népviselet és a zene tájegységenként meglehetősen nagy eltéréseket mutat. Lehetetlen volna egyetlen közös stílusjegyet kiemelni. Rengeteg török néptánc létezik, melyek lényege – differenciáltságuk ellenére – legjobban talán a színes ruhákban, a váltakozó tempójú zenében és a mozdulatok sokszínűségében ragadható meg.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ön életének felét Európában töltötte, így bizonyára kellő rálátása van a Törökország és Magyarország közötti kulturális különbözőségekre is. Ennek fényében kérdezem: mi az, ami nekünk, magyaroknak példaértékű és követendő lehet a török kultúrából?

A törökök számára kiemelt fontossággal bír a családi összetartás, az idősek tisztelete és a vendégszeretet. Félre ne értsen, a magyarok is vendégszeretőek, de másképp, mint mi. Mondok egy példát: ha egy török barátod meghív Törökországba, biztos lehetsz benne, hogy nem fogsz hotelben aludni és nem maradsz magadra. A saját házába fog invitálni és mindenben segíteni fog kintléted alatt. Amikor Bécsben éltem, egy némettanáromat hívtam meg szülőhazámba, a Fekete-tenger partvidékén fekvő Rizebe. Egy nap ellátogattunk nagybátyámékhoz, eredetileg egyetlen napot terveztünk náluk tartózkodni, azonban az otthoniak három napra marasztaltak minket. Nem, hagyták, hogy a vendég korábban távozzon. A tanárom nagyon elcsodálkozott a török vendégszereteten és ragaszkodáson, de elmagyaráztam neki, hogy nálunk ez a természetes.

Mint ahogyan az is, hogy, ha házasságot kötnek, egy életet élnek le a választott, szeretett személlyel ellentétben velünk, európaiakkal, akik majdhogynem sportot űzünk a házasságkötésekből és válásokból. Árulja el nekem, mit csinálunk rosszul, hol a hiba a gondolkodásunkban?

Szerintem a vallás és a szülői nevelés fontos szerepet játszanak abban, hogy később felelősen kitartsunk amellett a személy mellett, akit magunk mellé választunk házastársnak. Nálunk ugyan nem jellemző, hogy a párok az utcán élik a magánéletüket olyan mélységben, mint a magyarok, de a nagyobb, modernebb városokban már a török fiatalok is egyre kevésbé tartják a régi szokásokat. Törökországban is van példa a válásra, de az ilyesmi ritkaságszáma megy.

A tolmácsolásért hálás köszönettel tartozunk Kovács Zsuzsának.

Fotó: Aniko Herbert

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek