Klasszikus vígjáték a mába helyezve olasz lenyomatokkal

Az olasz bűn legmélye összeér az olasz elittel, legalábbis a Thália Színházban, ahol az idei évad negyedik nagyszínpadi bemutatójaként Carlo Goldoni 1746-ban írt Két úr szolgája című, a commedia dell’arte korszakának végén született, karaktersémákon alapuló vígjátéka debütál A főnök meg én meg a főnök címmel Sebestyén Aba rendezésében, Vida Péterrel a főszerepben április 29-én.

Carlo Goldoni új műfajt, a polgári vígjáték műfaját teremtette meg e darabjával, melyből most Hamvai Kornél készített a Thália Színház számára egy kétfelvonásos változatot. A főszereplő Truffaldinot Vida Péter alakítja, további szerepekben Molnár Piroskát, Szabó Erikát, Bán Bálintot, Tóth Esztert, Mózes Andrást, Pindroch Csabát, Fodor Annamáriát és Tamási Zoltánt láthatják a nézők.

Az olaszországi Tarantoban játszódó Goldoni-vígjáték tele van aktuális kortárs felhangokkal. Hamvai Kornél átdolgozásában a szerző eredeti szándéka és maga a fő cselekményszál megmarad, de a történet a mába helyeződik. A miértek, a hogyanok, a célok és az okok teljesen más hangsúlyt kapnak – mondta a március 6-i olvasópróbán Sebestyén Aba, majd hozzátette, hogy a darabban minden megvan, ami egy jó vígjátékhoz szükséges: szerelem, félreértés, átverés, gyilkosság, öngyilkossági kísérlet, zsarolás, szakítás, hazugság, kibékülés és happy end.

A darab krízisvígjátékként is felfogható, hiszen ahogy a függöny felgördül, mindenki krízisben, válságban találja magát; minden egyes szereplő ezek megszüntetéséért küzd. Van, aki a pénz megszerzésén, a látszat fenntartásán, a hatalom megtartásán vagy megkaparintásán, az önfenntartáson, a túlélésen, a büntetés elkerülésén, a szerelem beteljesülésén fáradozik. Ismerős vágyak ezek mindannyiunk számára, éppen ezért akkor járunk el jól, ha a figurákat a társadalmukban felismerhető tulajdonságokkal és jellemvonásokkal ruházzuk fel, s akkor játszunk jól, ha a probléma felvetésére és leküzdésére használt eszközökben a néző önmagára, munkatársára, vagy épp szomszédjára ismer”– ismertette a koncepciót a rendező, aki szerint minél igazabb, emberibb, őszintébb, elszántabb a küzdelem a problémák megszüntetésére, annál komikusabb, drámaibb, igazabb lehet a játék.

8

Mint azt az olvasópróbán megtudtuk, az olasz komédiaíró a világban szerzett élményeiből, a válságos jelenségekből táplálkozott, figyelte az emberi karaktereket, ugyanis meggyőződése volt, hogy amit a színház bemutat, annak a világban történő dolgok lenyomatának kell lennie. Kiindulópontja a természet, mely szerinte egyetemes és megbízható tanítómestere annak, aki jól megfigyeli.

Carlo Osvaldo Goldoni olasz komédiaíró, szövegíró, dramaturg és ügyvéd 1707-ben született Velencében. Összesen 152 színdarabot írt, néhányat közülük tisztán velencei dialektusban. Velencében kialakította a vígjáték polgári, realisztikus szemléletmódját, a színpadi látványosság és hagyományos figurák mellett főhőseit valóságossá tette, műveit társadalmi tartalommal látta el. Megújította a színház nyelvét – szakított a fennköltebb stílussal, helyette a művészien kidolgozott szöveget részesítette előnyben. 1793-ban Párizsban hunyt el.

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek