Jön Harold!

Harold2

Jön Harold!

Gunnar Vikene

A skandináv filmek nálunk általában remek fogadtatásban részesülnek, a dán filmek például másfél évtizede a Titanic Filmfesztivál kedvencei. Gunnar Vikene Trigger című munkáját 2007-ben a Berlini Filmfesztivál esélyesei közé válogatták be – bevallom, ez volt az egyetlen motivációm, ami miatt rászántam magam, hogy beüljek a moziba.

 Jön Harold!

 Ingvar Kamprad a legnagyobb, legismertebb svéd vállalkozó, az IKEA alapítója, az ember, aki mára nemcsak Svédországot, de a fél világot bebútorozta. Közel ötven országban nyitott bútoráruházat, s noha termékeinek minősége vitatható, eladási és marketingmódszerei kétségkívül profik. De mi történik, ha negyven év munkája épp egy ilyen multi miatt omlik össze?

 Főhősünkkel, Harolddal ez történik – az IKEA éppen az ő bútorboltjának szomszédságában nyitja meg legnagyobb norvégiai üzletét, ő pedig saját bőrén tapasztalja, milyen az, amikor munkáját, tartós, életen át tartó használatra tervezett bútorait nyom nélkül eltörölik a lapra szerelt Bjursta íróasztalok, Hemnes kanapék.

 Harold (Bjorn Sundquist) szomorúan veszi tudomásul: hiába működik évtizedek óta, egy ilyen bútormogullal szemben nincs esélye, családi vállalkozásának befellegzett. Kiárulja bútorait, és ürességtől kongó boltjának közepén toporogva beletörődik abba, hogy csődbe ment. Látszólag. Mert hát kinek az igazságérzetét ne piszkálná, ha a sors ilyen kegyetlenül bánik el vele? Ki ne érezne dühöt, kétségbeesést, amikor hangyaszorgalommal felépített várából csupán némi családi ékszer és néhány fotó marad? Haroldban mélyen munkál a düh, a bosszú, sőt a történet előrehaladtával ezek az érzések egészen elképesztő, beteges, már-már abszurd méretűre duzzadnak.

Harold

 A baj nem jár egyedül, ahogy mondani szokás: az anyagi csőd nemcsak az üzletet, a férfi magánéletét is felborítja. Feleségén, Marnyn (Lena-Pia Bernhardsson) elhatalmasodik az időskori demencia. Harold ezt a terhet is magára veszi, szeretetből állja a sarat, s akkor sem hagyja magára társát, mikor az már fel sem ismeri őt, míg be nem következik a tragédia. Utolsó valamirevaló ötlete: bűnbakot kell keresni! Életet lehel hát öreg Saabjaba, és nekivág Svédországnak, hogy túszul ejtse minden bajának forrását, az IKEA-királyt, Ingvar Kampradot (Björn Granath).

 Egy hollywoodi tömegfilm esetében a kedves néző joggal dörzsölhetné a tenyerét, mondván: most fog felpörögni a cselekmény. Nos, a Jön Harold!-ban senki ne számítson túlturbózott akciójelenetekre, titkokra, adrenalint egekbe csapó izgalmakra, elővillanó női keblekre. A norvég rendező-forgatókönyvíró, Gunnar Vikene szerencsére mást tartogat a néző számára.

 Hús-vér embereket, hétköznapi figurákat, jellem- és helyzetkomikumot, végletekig fokozott abszurd helyzeteket, melyeket látva a néző időnként szó szerint sírva röhög. A vérengzősre tervezett túszejtési akció is inkább mulatságosra, abszurdra sikeredik, mint ijesztőre.

 A film az átlagembert állítja középpontba, az individuum hétköznapi történetére, drámájára fókuszál, az esendő főhős lelkének apró rezdüléseit követi végig abszurdba hajló humorral, miközben olyan pofonokkal szembesít, melyekből nekünk, nézőknek is bőven kijuthatott már életünk során. Éppen ezért olyan könnyű azonosulni a főszereplővel.

Harold2

 Mind a forgatókönyv, mind a rendezői és az operatőri munka elismerésre érdemes. Utóbbi mellőzi a „művészire” komponált képeket, de nem is baj ez, hiszen így marad a film koncepcióhű. A Simon Pramsten operatőrnek is köszönhető egyszerű képi koncepcióhoz (hideg-meleg hangulatú beállítások váltják egymást) nagyszerű színészi alakítások társulnak. Az alkotás velejét, a torokszorító pillanatokat, a katarzist a történet és a szereplők valódisága adja. A Jön Harold! mentes a púdertől (szó szerint): mindegyik karakter átlagos kinézetű, smink nélküli arccal alakít. Bjorn Sundquist rendkívül hiteles Haroldként, a színészek pont annyit tesznek le elénk a vásznon, amennyi kell, se többet, se kevesebbet, ami egyébként igen nehéz feladat. A Harold útjába keveredő Ebba (Fanny Ketter) természetesen hozza a bajos családi háttérrel bíró fiatal, szókimondó és dacos kamaszlány figuráját.

 Habár besorolása szerint a Jön Harold! vígjáték, célja több a puszta nevettetésnél. Hatásvadászattól mentesen mesél és gondolkodtat. Harold és társai a magány és a sors áldozatai. A sorsé, amely fájdalmas-tréfás játékot játszik velük, olyat, amin ők csak kínjukban képesek nevetni. Óriási magánytábor ez a bolygó, ez tény. Egyre izoláltabban létezünk, és elkeseredett harcot vívunk önmagunkkal, egymással, a sorssal. Vajon van értelme ringbe szállni, ha sejtjük, hogy az élet csak a legritkább esetben alakul úgy, ahogyan elterveztük és megérdemeljük? Haroldot azért szeretjük, mert a sorozatos KO-k ellenére sem adja fel.

 Aki ezen a nyáron hűsítő, mégis szívmelengető mozira vágyik, ne hagyja ki a filmet!

 Pontszám: 8/10

 Jön Harold! (Her er Harold)
Színes, feliratos, norvég vígjáték, 87 perc, 2014
Rendező és forgatókönyvíró: Gunnar Vikene
Operatőr: Simon Pramsten
Szereplők: Bjorn Sundquist (Harold), Björn Granath (Kamprad), Fanny Ketter (Ebba), Lena-Pia Bernhardsson (Fru Martensson), Olaf Heggdal (Rasmussen), Samuel Hellström (Christer), Andreas Hyttsten (Robert), Evert Lindkvist (Herr Martensson)
Bemutató dátuma: 2015. június 25. (Forgalmazó: Mozinet)
16 éven aluliak számára nem ajánlott

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek