In Memoriam Zsigmondy Dénes – Mester és tanítványai a dallamok nyelvén

isabellefaust

Mester és tanítványai a dallamok nyelvén

In Memoriam Zsigmondy Dénes címmel tartott emlékkoncertet a Zeneakadémia 2014. december 19-én. A 92 éves korában elhunyt világhírű hegedűművész előtt növendékei tisztelegtek. Isabelle Faust hegedűművésznővel és Rozmán Lajos klarinétművésszel többek között a barátság erejéről, mester-tanítvány viszonyról, Bartókról és komolyzenei atmoszféráról beszélgettünk a rendezvény kapcsán.

Tiszta hangzás, precizitás és virtuozitás – ezt hozta el Budapestre Isabelle Faust, a nemzetközi hírű hegedűművésznő, aki ezúttal Bartók-világába kalauzolta a közönséget. Ugyancsak hátborzongatóan érzéki, a Zeneakadémia kistermének minden zugát átható művészi frissességnek lehettünk fültanúi Simon Izabella és Várjon Dénes (zongora), Rozmán Lajos (klarinét) előadása által, de meghittséget és líraiságot hegedült színpadra Fodor Tamás és Fodor Dániel, Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Szigeti Szilvia, Jász Pál, Pusker Ágnes és Pusker Júlia is. Hogy mi a közös bennük azon túl, hogy professzionális zenei előadók? A mester, Zsigmondy Dénes maga.

Zsigmondy Dénes 1944-ben, a háború alatt hagyta el Magyarországot, s 1946-tól Németországban futott be jelentős karriert mint koncertező hegedűművész. Zongorista feleségével a teljes kamarairodalmat végigjátszották, s több földrészt bejártak. Zsigmondy Dénes emlékezetét azonban nem pusztán feledhetetlen koncertjei és újra- és újrahallgatandó lemezei őrzik, hanem rendkívül széles tanítványi köre is.

Isabelle Faust még csupán öt éves volt, amikor hegedülni tanult, tizenegy, amikor Zsigmondy mesterkurzusait kezdte látogatni Németországban. Tőle tanulta meg szép lassan az egész Bartók-repertoárt. Játszott már többek között Antonín Dvořákot, Berget, Schubertet, Brahmsot, az emlékestre azonban, stílusosan, Bach szóló szonátáját hozta el nekünk Budapestre. Fausttal bizony nem könnyű időpontot egyeztetni, hiszen, ha éppen nem valamelyik neves zeneműintézmény színpadán áll, akkor Bécs, London, Barcelona vagy Párizs között ingázik. Az egyik legtehetségesebb Zsigmondy-növendék a kérdésre, hogy milyen hatással volt rá emberileg és szakmailag mester, a következőt válaszolta:

Egy végtelenül karizmatikus személyiségtől volt szerencsém tanulni, habár ezt gyerekként még nem tudtam így megfogalmazni. Zsigmondy személyesen ismerte Bartókot, rengeteg anekdotát mesélt róla, ez pedig rendkívül sokat segített nekem abban, hogy érzelmileg közelebb kerüljek az egyébként gyermekfejjel nehezen értelmezhető darabokhoz. Egy természetes, manírok nélkül élő, végtelenül érzékeny ember volt, aki szó szerint a tenyerén hordozott, és kiváltságosnak érzem magam, hogy tőle tanulhattam. Ha valaki magas szinten képes a Bartók-repertoárt elsajátítani, onnantól kezdve minden nehéznek tűnő darab könnyűnek tűnik. A zene egyfelől – tudom, különösen hangzik – színtiszta matematika is, folytonos számolást igényel és rengeteg múlik az időzítésen is. Dénes nem csupán a dolgok technikai, racionális hátterébe vezetett be. Tőle tanultam meg, mit jelent szívből játszani. Tizenegy éves koromtól tíz éven át minden egyes nyáron foglalkozott velem, ezért tudott egy nagyon bensőséges barátság is kialakulni közöttünk. Valóban bármikor hívhattam, ha örömömet vagy problémáimat meg akartam osztani vele. Tipikusan az az ember volt, aki nem különítette el a zenét a magánéletétől: az ő élete maga volt a zene.

isabellefaust

Isabelle művészi munkásságát a Zsigmondy-növendékstátusz mellett egy különleges hegedű is befolyásolta: az egyik német bank, a Baden-Württenberg szponzorálásával 1996-ban tett szert az úgynevezett „Csipkerózsika” Stradivarira. A hangszer 1704-ből származik, becenevét pedig azért kapta, mert hosszú ideig elveszettnek hitték. Százötven év hallgatás után Isabelle keltette életre. Több mint 100 évig nem szólaltatta meg senki! Döbbenetes, nem igaz? Játszani egy hangszeren, amelyből ennyi éven át nem csaltak elő hangot – ez tette olyan izgalmassá és magasztossá az egészet. Egy ennyi ideje elzártan pihenő hangszert évekbe telt felélesztenem, de éppen ez volt a kihívás!

Amikor a kortárs zene 21. századi létjogosultsága kerül szóba, Isabelle azonnal állást foglal azzal kapcsolatban, hogy mit jelent számára a kortárs zene: Az évek során rá kellett jönnöm, hogy minden zeneszerző saját nyelvezettel bír. Nekünk, előadóművészeknek el kell sajátítanunk ezeket a nyelveket. A különböző szerzők sajátosságait szüntelenül kutatni kell, hiszen csakis e tudás birtokában lehetünk képesek a fül számára frisset és élőt közvetíteni.

Rozmán Lajos klarinétművész – a Qaartsiluni Ensemble zenekar művészeti vezetője –, aki diáktársain keresztül, tanulóévei alatt ismerkedett meg Zsigmondy Dénessel így emlékszik vissza a világhírű művészre: szüntelenül vonzotta maga köré fiatal zenésztanítványait, volt benne valami megmagyarázhatatlan, ami mágnesként hatott rám és társaimra is. Az évek során közel kerültünk hozzá, olyannyira, hogy tanítványi státusz és mély barátság elegye jött létre közöttünk. Sokszor napokig németországi otthonában lakhattunk vele, és közvetlen közelről figyelhettük őt, amint fellépéseire készül vagy koncertet ad. Sokkal hasznosabb volt az így eltöltött idő, mint hallgatni őt például egy egyetemi tanszéken. Ezt a szakmát különben sem lehet a szó szoros értelemben véve tanítani. Megtapasztalni érdemes, ráadásul Dénes sosem volt az a szisztematikus tanártípus.

mesterestanitvanya2

Vajon akkor nekünk, közönségnek is inkább megérezni kell valamit a komolyzenei előadások esszenciájából? A klarinétművész szerint függetlenül attól, hogy valaki zeneértőnek számít vagy sem, az emberi történetek azok, amelyek vissza kell köszönjenek a színpadról. Ez a fajta művészet annál inkább ér hallgató-célba, minél magasabb szakmai színvonalon mozog maga a produkció. Egy hallgató szempontjából a legfontosabb, hogy kíváncsi legyen, ne döntsön el semmit előre, ne legyenek prekoncepciói, „csupán” legyen nyitott arra, amit hallás által megtapasztal, vigye haza az élményt, amely aztán optimális esetben magától kezd el érni és kérdéseket indukálni. Ez az emlékest, úgy gondolom, erre kiváló alkalmat adott.

Bach Sonata 1 BWV 1001 – II Fuga, Allegro (Isabelle Faust)

 

Az est programja:

Mozart:

G-dúr duó hegedűre és brácsára K. 423 I. tétel

Fodor Tamás és Fodor Dániel (hegedű)

Bartók:

44 hegedűduó – részletek

Szigeti Szilvia, Jász Pál (hegedű)

J.S. Bach:

h-moll partita BWV 1002 Coutante-Double, Sarabande-Double

Rozmán Lajos (klarinét)

Prokofjev:

Szonáta két hegedűre op.56. I-II tétel

Pusker Ágnes és Pusker Júlia (hegedű)

Bartók:

2. Rapszódia

Kokas Katalin (hegedű); Kovalszki Mária (zongora)

szünet

Bartók:

Szólószonáta I. tétel

Kelemen Barnabás

Schumann-Debussy:

6 Studien für den Pedalflügel

Simon Izabella és Várjon Dénes (zongora)

J. S. Bach:

C-dúr szonáta hegedűre BWV 1005

Isabelle Faust (hegedű)

 

Helyszín: Zeneakadémia (Solti György Kamaraterem)

Időpont: 2014. december 19., 19 óra

Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

 

 

Fotók: Jónás Ágnes

Főkép via Zeneakadémia

Szerző: Jónás Ágnes

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek