Hontalanul az új honban |

Az analfabéta a Kossuth-díjas Agota Kristóf 1956-os emigrálásával kezdődik és az idegen kultúrába történő asszimiláció kivitelezhetőségének megválaszolatlan, nyitott kérdéseivel zárul. Egyszerre szól a gyökértelenség, a hontalanság problémaköréről, az identitás, az országhatárok, a nyelv és a művészet kapcsolatáról. Az új honban való hontalanság sajátos, némileg depresszív, ugyanakkor szívbemarkolóan őszinte megvallása e történet.

Manapság ha az ember felül egy Londonba tartó gépre, jogosan merülhet fel benne a kérdés: vajon hányan vásároltak retúrjegyet, és kik azok, akik a már-már magyar szubkultúrának számító „londoni mosogatók” táborát készülnek erősíteni? Az anyaföld elhagyása összeolvad az új kezdet reményteli, mámoros vágyképeivel, a környezetváltozás iránti igénnyel.

Kristóf Ágota az 1956-os forradalom leverését követően, Svájcba történő emigrálása után “vált” Agota Kristoffá. Huszonegy évesen nem csupán jól megszokott környezetét, szeretetteit, hanem a nyelvben való jártasságát is elvesztette: a már három évesen olvasni tudó Kristof szenvedélyes szótárhasználó lett, kinek bár a mindennapi kommunikáció hellyel-közzel abszolválható feladattá zsugorgott a kint töltött idő során, a magyar értelemtükröző nyelvvel ellentétes mechanizmuson alapuló francia nyelv olvasásával és a francia nyelvű szövegek értelmezésével meggyűlt a baja. Így vált egy olvasott, művelt, írói ambíciókkal rendelkező magyar nő francia analfabétává.

Földes Jolán A halászó macska uccája című művéhez hasonlóan Az analfabéta is személyes élettörténettel, a külföldön való tartózkodásból fakadó fizikai és szellemi jelenlét ellentétével foglalkozik. Mert ugyebár tévedésben él az, aki azt hiszi, hogy hivatalos dokumentumok beszerzésével, a lak-és munkahellyel kapcsolatos intézkedések befejeztével „sínen van”, beilleszkedett, mi több, sikeresen asszimilálódott.

A 2004-ben írt önéletrajzi ihletésű regény színpadi adaptációjához tökéletes választás a bensőséges hangulatú Rózsavölgyi Szalon; Födő Sándor zenei betétei (az előadás alatt felcsendülő Agota Kristof-versekre írt dallamok is az ő munkáját dicsérik) szintén kiválóan erősítetik a monológot, akárcsak az emigráns magyar bőrébe bújó Falusi Mariann jazzénekes színésznő hangszínjátéka. Hiteles alakításának köszönhetően a néző együtt élheti át vele a történetet, együtt sóhajtozhat, nosztalgiázhat nevethetett és kesereghet vele.

Agota Kristof: Az analfabéta

Önéletrajz dalban és mondatokban

Szereplő: Falusi Mariann

Díszlettervező: Varsányi Anna

Jelmeztervező: Varsányi Anna

Színpadra alkalmazta: Galgóczy Judit

Fordító: Petőcz András

Zeneszerző: Födő Sándor „Fodo”

Zenei tanácsadó: Fáy Miklós

Zenész: Födő Sándor „Fodo”

Rendező: Galgóczy Judit

Szerző: Agota Kristof