Hiroaki Umeda

HiroakiUmeda

Keresem azt, ami megihlet

Beszélgetés Hiroaki Umedaval

Hirokai Umeda japán koreográfust és előadóművészt a japán avantgárd művészeti világ egyik legmeghatározóbb alakjaként tartják számon.   Digitális képek, különleges effektek, a fény és a mozgás párbeszéde koncentrálódik két, január végén a Trafóban bemutatott hipnotikus szólóprodukciójában. A mozdulat és vizualitás experimentális művészével az Accumulated Layout és a Holistic Strata kapcsán beszélgettünk.

PRAE.HU: Úgy tudom, először fotósnak tanultál a Nihon Egyetemen, Japánban,  és csak később, a húszas éveid elején kezdtél el tánccal foglalkozni. Miért érezted, hogy váltani kell? 

  Valóban fotózással kezdtem, de egy bizonyos idő elteltével már nem nagyon élveztem. Amikor fotózol, kívül kell helyezkedned az eseményeken, külső szemlélő vagy, kulcsszereppel bírsz, de mégis csupán egy kívülálló. Tulajdonképpen ezért akartam váltani.  Huszonévesen kezdtem el különböző táncokat tanulni, ez a tevékenység már igényelte és megkövetelte, hogy beálljak a történésekbe, hogy aktív résztvevő lehessek. Részese lenni valaminek közvetlen közelről, tulajdonképpen ez volt a vágyam, s ez volt az oka annak, hogy inkább a tánc felé fordultam. Rengeteg táncot elsajátítottam a klasszikusoktól kezdve a hiphopon át a street dance-ig. Az már más lapra tartozik, hogy egy idő után már ezeket sem élveztem, és felhagytam a táncórákkal.

PRAE.HU: A saját magad stílusát akartad létrehozni?

Igen. Egyszerűen azt éreztem, hogy én valami egészen mást akarok. Olyasmit, amit csakis az én testem képes elmozogni. Egyedi, magam alkotta szabályrendszer szerint táncot, jobban mondva mozgásformát és mozdulatfolyamot. Táncolok, de nem azért, hogy táncoljak, hanem hogy létrehozzak egy műalkotást.

HiroakiUmeda

PRAE.HU: Kialakítani egy olyan előadóművészeti formát, amellyel ma már milliók azonosítanak, megalkotni a – elnézést a kifejezésért – marketingbiztos Umedat… Milyen utat kellett ehhez bejárnod?

Az ötletek – amelyeket ma már szólóelőadások formájában teltházak előtt viszek színre – jóval azelőtt megvoltak a fejemben, mielőtt nevem lett volna az előadóművészi szakmában, azonban huszonévesen nem volt elég pénzem ahhoz, hogy mindezt megvalósítsam. Számítógépre viszont volt pénzem, és ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az általam megálmodott koreográfiákat, valamint az ezekhez elképzelt effektet megalkothassam. Hosszú, kemény munka, sok gyakorlás és ötletelés vezetett odáig, ahová mára eljutottam. Egyedül teremtettem meg az Umeda-imázst. Azt vallom, hogy az egyén fejlődése olyan, mint a gyümölcs érése: lassú, fáradságos folyamat, siettetni nem szabad. Minden egyes nap foglalkoznunk kell önmagunk fejlesztésével függetlenül attól, hogy ismertek vagyunk vagy sem. Ennyivel tartozunk magunknak és embertársainknak is.

PRAE.HU: Ha jól tudom, egyáltalán nincs szükséged táncstúdióra a gyakorláshoz, de akkor mégis, hol teszed mindezt?

Látom, ennek is utánanéztél. Valóban otthon, a saját szobámban gyakorlok, de csak mert nincs szükségem nagy térre. Nagy dolgok színházi próbaterem, stúdió nélkül, kis helyen is születhetnek.

PRE.HU: Saját társulatodat, az S20-at 2000-ben alapítottad meg. Vajon mire utal az S20 elnevezés?

Ki kell, hogy ábrándítsalak, mert az S20-nak semmi jelentése nincs. Egy hangszerről kölcsönöztem a nevet, amelyet akkor vettem, amikor az első darabomat készítettem. Ez a társulat pedig olyasmi, mint egy vállalkozás. Úgy gondoltam, komolyabb koreográfusnak hatok, ha van egy társulatom. Az S20 egy egyszemélyes társulat, amelynek én vagyok az egyetlen tagja.

PRAE.HU: A Trafóban két szólóelőadásodat, az  Accumulated Layoutot és a Holistic Stratat mutattad be a magyar közönségnek. Mi a különbség a két darab között, és milyen arányban kap szerepet bennük a tánc illetve a vizualitás?

A művészi megközelítésben eleve a mozdulat és a vizualitás a két domináns irányvonal. Az Accumulated Layout esetében a táncon van a hangsúly, a táncról alkotott elképzelésemet, víziómat jelenítem meg fényrajz és táncmozdulatok összemosásával. E darabban tehát a fénydizájnt próbáltam meg a koreográfia részévé tenni. A Holistic Strata inkább az experimentális kategóriába tartozik, olyan kísérlet, amelyben a technológián és a vizualitáson van a hangsúly. Egy fényszemcsés mezőben, különleges fény és hang effektekre, valamint digitális képekre mozgok, a fényszemcséket a testemen lévő szenzor szabályozza. Kinetikus installációról van szó, amely egyszerre hat majd’ minden érzékszervre. PRAE.HU: Mi az, amit közvetíteni szeretnél a nézők felé a művészeted által? Magamat. Elsősorban az érdekel, hogy hogyan tudom eljuttatni a testem fizikális érzékeléseit a nézőkhöz. A magam táncnyelve által kívánok a nézőkben érzeteket kelteni, s élményhez juttatni őket. Sokan kérdezik, hogy mi a munkáim üzenete. Én erre mindig azt válaszolom: nincs üzenete, sem története, sem jelentése, ugyanis én nem azt akarom elérni, hogy aki látja az előadást, az később otthon hosszas és bonyolult filozofálásba bonyolódjon arról, hogy én most vajon mit is akartam mindezzel mondani. A művészi hitvallásom az én belsőmben, ahogy én nevezem, a belső templomomban rejlik.  Ebből kívánok adni, és elérni, hogy amit a testemen keresztül közvetítek a közönség felé, élményként tükröződjön minden egyes néző szemében, testében.

PRAE.HU: Vizuális effektek, mozdulatok vagy egy koncepcióból – melyik az, amelyikből kiindulsz, amikor elkezdesz felépíteni egy új darabot?

A koncepcióból, a belső templomomból, és olyan mozdulatokból, amelyeket valami oknál fogva érdekesnek találok. Mindig törekszem arra, hogy megértsem az egyes mozdulatok működési elvét, ez az elv lesz aztán a projekt koncepciója, amelyből aztán összeállítom magát a darabot.

PRAE.HU: Mivel az életed a mozgás, bizonyára sokat teszel a fizikumod karbantartásáért. Hogyan edzed magad?

Focizom.

PRAE.HU: Ugye ezt most nem mondod komolyan! Azt vártam, hogy minimum két távol-keleti harcművészetet említesz meg, erre csak ennyi, hogy futball?

Igen. A foci már tinédzserkoromban is jobban érdekelt, mint a fotózás vagy a tánc. És még edzőterembe sem járok súlyokat emelgetni. Most csalódtál, igaz?

PRAE.HU: Nem, dehogy, csak meglepődtem! Miért, te csalódtál a legutóbbi futball VB eredményét illetően?

Igen, ugyanis én a spanyoloknak drukkoltam. Egyébként fociról beszélni sokkal izgalmasabb, mint az előadásaimról, de sajnos ilyesmikről nem szoktak kérdezni.

PRAE.HU: Reméljük, hogy nemsokára ismét Budapestre látogatsz, egy újabb szóló projekttel, és akkor folytathatjuk ezt a témakört is. Milyen új feladatok várnak rád februártól?

Japánban lesz egy kisebb fellépésem, aztán fejlesztem tovább magam, hiszen nem lehet sokáig a korábbi évek babérjain ücsörögni. Folytatom, amit eddig, várom, keresem azt, ami megihlet, és remélem, hogy a jövőbeni munkáimat legalább annyira tartja majd izgalmasnak a közönség, amennyire a mostaniakat.

Publikálva: 2015. 02. 12. PRAE művészezi portál http://www.prae.hu/article/8023-keresem-azt-ami-megihlet/

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek