Ha kell, rocker, ha kell, latin szerető

Mindazt, amit otthon magamba szívtam még mindig őrzöm legbelül, noha valamivel keményebb lettem. Mindig megmondom, amit gondolok, nagy az igazságérzetem, de a véleményem sosem veszekedve, emelt hangon juttatom kifejezésre” – mondja Kurkó József Kristóf színművész, aki szülőföldjét, Erdélyt hátrahagyva lépett a színjátszás útjára. Rockerségről és latin szerelemről, fafaragásról és futásról is beszélgettünk vele, s kiderült az is, hogyan tölti a karácsonyt.

Nem tűnsz visszahúzódónak, de magamutogatónak, egocentrikusnak sem, márpedig a színészi pálya valahol megköveteli az utóbbit. Mindig is színésznek készültél?

A színészet előtt volt civil szakmám, csak hát idővel egyre több szereppel kerestek meg, és világossá vált, hogy a színház lesz az út, amin tovább kell haladnom. Nem vagyok extrovertált, de azért gyerekként sokat énekeltem a tükör előtt, és amikor fociztam, eljátszottam, hogy én vagyok a legvagányabb csatár. Bennem is van egyfajta vágy arra, hogy a középpontban legyek, de egészséges mértékben. Csíkszentdomonkoson nőttem fel, a templomunkban volt egy zenetanárom, akitől rengeteget tanultam – ünnepekkor mindig szerepeltünk közönség előtt, többnyire zenés darabokat adtunk elő. Ez nagyon inspirált. Aztán Magyarországra jöttem tanulni, először a Dévai-Nagy Kamilla által alapított Krónikás Zenedét, majd a Goór Nagy Mária vezette Színitanodát végeztem el. 2006 óta dolgozom színészként, játszottam többek között a Soproni Petőfi Sándor Színházban, a Nemzeti Színházban, folyamatosan vannak előadásaim a Turay Ida Színházban és az Újszínházban.

Milyen értékek mentén nevelkedtél?

Mindig megmondom, amit gondolok, nagy az igazságérzetem, de a véleményem sosem veszekedve, emelt hangon juttatom kifejezésre. Sosem tudhatjuk, hol hoz össze újra az élet.

Kellett egyfajta keménység, ha tetszik „páncél” a budapesti léthez?

Igen, és vannak is tüskéim, de a tüskéket bármikor be tudom húzni, és ki tudom ereszteni. Meglehetősen hamar beilleszkedem egy idegen társaságba, de nagyon érzékeny vagyok, jók az antennáim, egyből észreveszem, ha valaki nem kedvel. Mindazt, amit otthon magamba szívtam még mindig őrzöm legbelül, noha valamivel keményebb lettem. Ha egy új közegbe kerülsz, akarva-akaratlanul változol. Az itteni élet és a hatások engem is megváltoztattak, de semmiképpen nem rossz irányba. Nagyapámtól és a szüleimtől sok jó gondolatot és értéket hoztam. Egészen különleges kapcsolatom volt a nagypapámmal. Ötéves koromban már mentem vele a földekre, az erdőbe, mindig felnőttként kezelt, kikérte a véleményem arról, hogy milyen lovat vegyen. Mindig úgy búcsúzott: Jó emberekkel való találkozást!

Krk2

Az Újszínházban a Ricse, Ricse, Beatrice című darabban a fiatal Nagy Ferót alakítod. Milyen Nagy Feró-kép rajzolódott ki előtted a próbák és az előadások során?

Ferót nagyon közvetlen, korrekt, jószívű embernek ismertem meg. Neki is vannak tüskéi, legtöbbször az érdesebb, beszólós oldalát mutatja a világnak, de ha jobban megismered, rájössz, hogy egy roppant érzékeny, jólelkű rocker. Ráadásul „egy vérből valók vagyunk”, mindketten erdélyi gyökerekkel rendelkezünk. A próbák során nagyon sokat segített. Abban egyetértettünk a rendezővel, hogy nem Feró-utánzatot akarunk a színpadon, hanem egy olyan karaktert, aki stílusában, gesztusaiban, karaktereiben nagy ferós, ugyanakkor húsz százalékban kurkó józsis. Feró csak utólag árulta el, hogy a kezdetekkor nem bízott bennem. Nem hitte, hogy meg tudom ugrani a lécet, de a főpróba után már azt mondta, hogy vegyek vissza, mert jobb vagyok, mint ő!

A Beatrice-dalokkal könnyen megbirkóztál?

Nagy kihívás volt minden egyes dal. Bariton vagyok, az előadásban rock tenor dalokat éneklek, szám szerint tizenhatot. Minden estét rekedten fejeztem be, mostanra azonban már megerősödött a hangom.

Nézzünk el egy kicsit a Kálvária térre, a Turay Ida Színház háza tájára is! Csakazértis szerelem! Helo, Doly! Mágnás Miska, Vértestvérek – csak néhány azon előadások közül, amelyekben szerepeltél, szerepelsz. Nemrég debütált a Salsa, szivar, szerelem, mely tele van latin dallamokkal, havannai romantikával, féltékenységgel, házassággal .

Az előadásban sokat kell táncolni Borbély Krisztina, a Turay Ida Színház állandó koreográfusa tanított bennünket mérhetetlen türelemmel. Kellemes zenés romantikus vígjáték, teljes feltöltődést kínál a nézőknek. A történet jól mutatja, hogy néha csak az életünk végéhez közeledve jövünk rá, hogy ki volt a nagy Ő. Alejandrót játszom benne, akiért Carolina szíve repes, sőt, mindössze öthetes ismeretség után úgy dönt, hogy hozzámegy feleségül. A nászra Havannában kerül sor, ahová sok vendéget várnak, köztük a leendő ifjú ara nővérét Ariannát is (aki évek óta Amerikában tanul), hogy segítsen készülődni az esküvőre. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak…

Szakmai kudarcokkal hogy állsz? Könnyen túllendülsz rajtuk?

Volt részem kudarcban, többen is, de az ember – ha okos – idővel megtanulja az előnyére fordítani a kudarcokat. Nekem inkább az elengedés megy nehezen, de dolgozom azon, hogy ne ragaszkodjam görcsösen olyasmihez, ami már nem az utam része. Ha valaha kiábrándultam is a színészetből, mindig jött olyan feladat, amitől újra elkezdtem élvezni. A színházban többek között az a legjobb, hogy adhatsz valamit magadból a játékodon keresztül másoknak, illetve, hogy mindent ki tudsz próbálni. Számos karakterbe és szituációba helyezkedhetsz bele, közben pedig rengeteg energia cserélődik néző és közönség között.

A fafaragás egy másik szerelem.

Csíkszentdomonkoson nőttem fel, a nagybátyám Kurkó János fafaragó . Ő tanított, így kezdődött a szerelem a fával. Az első munkám 1993-an egy papagáj volt, két vésővel készült. Egyre többet faragtam, egy idő után önállóan csináltam a munkákat, lett tizenhárom vésőm, és egyre több megrendelésem: egy hónapon át készített egy háromméteres keresztet, most épp egy 2*5méteres szegőlécet készítek és díszítek erdélyi motívumokkal, régi szimbólumokkal. Ez a tevékenység nagyon kikapcsol, nagy koncentrációt és kreativitást igényel, de másképp, mint a színház.

krk5

Legalább olyan jó meditáció, mint a futás. Mondom ezt azért, mert rendszeresen indulsz hazai futóversenyeken. És ott a Négy Muskétás Sportolni Megy Egyesület is (NMSM). Mesélnél róla? 

Két évvel ezelőtt Sövegjártó Áron, Pásztor Máté, Bácsatyai Gergely és jómagam alapítottuk meg az egyesületet, ami nagy népszerűségnek örvend. Először csak a magunk szórakoztatására jöttünk össze havonta egyszer és sportoltunk együtt. Az NMSM lényege, hogy minden hónapban kipróbálunk egy-egy új, számukra  ismeretlen, vagy még nem próbált sportot. Feszegetjük a határainkat, népszerűsítjük a sportolást.  Az elmúlt időszakban kipróbáltuk már a squasht, a brazil jiu jitzut, a rúdtáncot, a birkózást és a lovaglást is.

Végezetül, hogyan értékeled a 2019-es évet és hogyan ünnepeled a karácsonyt?

Sok szép esemény, kihívás volt ebben az évben, és ennek nagyon örülök. Szerettem nagyon 2019-et. Karácsonyra természetesen hazautazom Erdélybe és a családommal töltöm az ünnepeket. Már nagyon várom a sok-sok finom ételt és természetesen az “angyalt” is.

 

Kiemelt kép: Veres Anita

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

VNTR Graphic Studio
Kreatív dekorációk, logók, faégetéses portrék készítése professzionális színvonalon
06 30 659 2808
https://www.facebook.com/vntrart
VNTR Graphic Studio

Hasonló cikkek