„Fontos, hogy személyesen is fejlődjünk, hogy jó zenészekké válhassunk”

Szerző: Pilinszky Dóra

A The Palace együttes FlatBand néven, 2009-ben kezdte pályafutását, mikor tagjai mindösssze 11 évesen összeálltak, hogy a Guitar Hero-ban aratott bravúros sikereiket rocksztárként az Aréna színpadán is megmutassák a világnak. Azóta is kitartóan menetelnek e cél felé, azonban a zenei sikerek mellett a társadalmi felelősségvállalást, a környezetvédelmet és a fiatal művészek együttműködését is kiemelt jelentőségűnek tartják. Erről beszélgettünk most az együttes tagjaival, Fehér Hollóval, Kerekes Tiborral, Solymár Mátyással és Wittinger Bálinttal.

Nemrég változtattatok nevet, „lakásbandából” palotává avanzsáltatok. Facebookon azonban The Palace Kollektíva néven szerepeltek. Mi ennek a jelentősége számotokra?

 F.H.: A kollektíva névvel arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy mi nem csupán együttes vagyunk, hanem egy olyan közösség, ahol más művészeti formák is meg tudnak jelenni: például ha valaki verset ír, fotózik, vagy videókat csinál, azt mi szívesen megosztanánk, és akár aktívan részt vennénk mások projektjeiben is. Úgy látjuk, hogy kevés platform áll rendelkezésre egy fiatal művész elindulásához, ezért támogatni szeretnénk egymást – szóval nekünk erről szól a dolog, az együttműködésről.

S.M.: Mindenki beleadja a saját tehetségét. Én grafikusként is dolgozom, Holló pedig producerkedik. Most például van két lány, akik vokáloznak a koncertjeinken, de zenélnek tőlünk függetlenül is, és Holló cserébe segít az egyiküknek felvenni a dalait.
W.B.: És mellette kollaborál Miskovits Marcival és Kállay-Saunders Andrással is. Nekünk ez a zenei platform az elsőleges – mi ezt ismerjük, ebben vagyunk otthon, így szívesen fogunk össze más zenészekkel.

Hogy látjátok, ezen az együttműködésen kívül milyen támogatásra számíthatnak még az induló zenészek?

 F.H.: Az állam ad és elvesz egyaránt. Az elmúlt egy-két évben rengeteg próbatermet szüntettek meg, volt most egy csoportos pánik a zeneiparban, a Közvágóhídnál és a Dürernél is zártak be helyszíneket. Ugyanakkor, ha egy együttes jól szervezi magát, jelentős állami (és más) támogatásra tehet szert. Ez alatt azt értem, hogy például össze kell írni rendesen a biográfiát, a szerződéstervezetet, a pénzügyi tervezetet, meg minden ilyesmit – ehhez mondjuk elég jól jön, hogy Matyi business menedzsmentet tanul.

És az időt hogyan tudjátok menedzselni? Sok diák vállal a tanulás mellett részmunkaidős állást, de a ti hivatásotok azért más…

 S.M.: Akármilyen közhelyesen is hangzik, szerintem az embernek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Eddig a zenekar nálunk prioritást élvezett, mindig megoldottuk különösebb probléma nélkül. A középsuli nem volt olyan vészes, az egyetem persze már húzósabb a vizsgaidőszak környékén, de így is abszolválható.

F.H.: A főiskola-gimi különbséget úgy tudnám a legjobban érzékeltetni, hogy amíg gimiben végzel délután 3-kor vagy 5-kor, addig az egyetemen összevissza van az órarended, és ez eléggé megnehezíti a szervezést. Volt, hogy este tízig bent kellet maradnom, vagy a srácoknak pont akkor volt szünete, amikor órán ültem.

S.M.: Igen, ezért jó, ha az egyetemen logisztikát is tanul az ember, rögtön tudja kamatoztatni a tudását a gyakorlatban… Egyébként a zenekarra nem lehet rész- vagy teljes munkaidős állásként tekinteni, ez gyakorlatilag olyan, mint egy szabadúszó élete, folyamatosan pörögsz az új ötleteken, a következő lépésen. A konkrét meló a „mit posztolunk ma, mit posztolunk holnap” kitalálása és a próbák meg a stúdió megszervezése – ez például általában az én feladatom.

W.B.: DIY-módon mindent mi csinálunk, mi vesszük fel a dalokat, Holló keveri a zenét, a videóklipeket együtt dobjuk össze, és a social mediát is mi visszük. Ez persze sok időt és energiát igényel, mintha a saját vállalkozásodat vinnéd – de szerintem egy zenekarra így is kell tekinteni, legalábbis annak, aki professzionális zenélésben gondolkodik. A sok munkaként felfogott feladat mellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mi elsősorban minőségi zenéket szeretnénk szerezni. Fontos, hogy személyesen is fejlődjünk, és a produkciót is folyamatosan fejlesszük, hogy jó zenészekké és jó zenekarrá válhassunk.

Mikor dőlt el végleg, hogy hivatásszerűen, profiként szeretnétek működni?

 F.H.: Nem tudom, hogy erről beszéltünk-e egyáltalán valaha, szerintem még nem. A legelején úgy csaptunk bele, hogy rocksztárok leszünk és megváltjuk a világot – nem volt egy végiggondolt döntés. Nekünk az volt a fejünkben, most még Matyinál Guitar Herozunk, de két hét múlva már irány a Papp László.

W.B.: Még mindig ezen vagyunk, csak az eszközpark fejlődött azóta!

Már ekkor, a kezdetek kezdetén megvolt bennetek az a küldetéstudat, ami most?

F.H.: Mikor 11 évesen megalapítottuk az együttest, igazából csak rocksztárok akartunk lenni. Aztán megismertük a Rise Against zenekart, akik nagyon sok téren inspiráltak minket. Nálunk ez hozta meg a változást, ekkor jött be a képbe a küldetéstudat, a társadalmi felelősségvállalás, majd később a vegánság és a straight edge [alkohol és drog mellőzése] is.

Mind a négyőtök vegán. Mikor és milyen okból váltottatok étrendet?

 W.B.: Két fő motivációnk volt: az egyik az etikai megfontolás, hogy ne vegyük el állatok életét csak azért, hogy mi jól lakjunk, a másik pedig a környezetvédelem. Tudományos bizonyíték van rá, hogy a vega és a vegán életmód fenntartása kevesebb széndioxidot generál, mint a húsevőé.

F.H.: Ez az étrendváltás is egy formája annak, hogy mi nem prédikálni szeretnénk, hanem cselekvéssel példát mutatni. Nem lennénk túl hitelesek, ha a vegán életmód népszerűsítése közben épp a KFC-ből lépnénk ki…Egyébként a Matyi rántott be mindannyiunkat.

S.M.: Úgy kezdődött, hogy 16 évesen rátaláltam Gary Yourofsky vegán aktivista egyik videójára[1] . Nem a megszokott, vágóhídon készült, „elszörnyülködős” képekkel ijesztgette az embereket, tulajdonképpen 40 percig csak beszélt, de olyan tényeket sütött el, amik számomra abszolút meggyőző erejűek voltak. Úgy álltam fel utána, hogy azt éreztem, nekem nincs szükségem többé a húsevésre és következményeire.

F.H.: Matyi beküldte a videót a közös csoportunkba. Úgy vezette fel, hogy megnézed, és másnapra már vegán vagy. Nagyjából így is történt.

A táplálkozás mellett a táplálkozási zavarokkal is foglalkoztatok mostanában: Bencze Blanka Pulcsiban alszom[2] című könyvéhez írtatok egy hasonló című dalt[3]. Hogyan jött az ötlet, ki keresett meg kit?

S.M.: Blankával épp a vegánsággal kapcsolatban konzultáltam először, utána szóbakerültek az ő írói és a mi zenei ambíciónk, a folyamatban lévő projektjeink, többek között az is, hogy épp a testképzavarokról ír regényt. Átküldött nekünk pár részletet, elolvastuk, megtetszett a téma, és végül arra inspirált minket, hogy megírjuk a dalt: ez pedig már csak a dísz lett a hab tetején, hogy össze tudtuk kombinálni azt, amit ő a könyvével, mi pedig a dalunkkal akartunk üzenni.

W.B.: Mi a dallal ennek a problémának a társadalmi vetületét próbáltuk megfogni, mert úgy látjuk, hogy sokan a környezetük hatására szenvednek testképzavartól vagy hasonló betegségtől. Arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy ha odafigyelünk a másikra és beszélünk vele arról, amivel küzd, akkor megelőzhetők, vagy legalább enyhíthetők az ilyen problémák.

Az anorexiáról, bulimiáról, testképzavarokról él az az előítélet, hogy „lányos téma” – ti fiúkként hogy látjátok ezt?

 S.M.: Abszolút nem gondolom, hogy ez így lenne. A férfiaknál is megvannak az elvárások, hogy milyen testzsírszázalékkal kell rendelkezni, mennyire kell szálkásnak lenni, és persze az elérhetetlen, az esetek nagy részében agyonretusált szexszimbólumok az AberCrombie reklámban, ami szorongást generál.  Talán a nők tényleg jobban, aktívabban kapják ezt az üzenetet.

F.H.: Tudat alatt persze mindenki tudja, hogy ez a befolyás létezik, és igazából nem kéne vele foglalkozni. De már általános iskolában előjön, hogy valakit azzal piszkálnak, hogy kövér, vagy éppen túl sovány, és nem úgy néz ki, „ahogy kéne”. Én például nem vagyok egy testes kölök, meg is kapom rendszeresen, hogy szedjek már fel vagy nyócvankiló izmot. Persze ha valaki túlsúlyos, az tényleg egészségügyi probléma, de nem az a megoldás, ha elkezdjük zaklatni miatta. Helyette meg lehet kérdezni, hogy figyelj, van kedved eljönni edzeni velem? – vagy ilyesmi. A szülők és a pedagógusok befolyása is döntő lehet ilyenkor, de nekem az a tapasztalatom, hogy ők nem igazán tudják vagy szokták ezt kezelni.

A James Dean című számotokban is a társadalom által okozott betegségek, függőségek jönnek elő – ez kiemelt téma számotokra? A dalaitokkal próbáltok változást generálni? [4]

 S.M.: Igen, de nem úgy, hogy kiállunk Mózesként a hegyre, és elzengjük a követendő igazságot. Inkább rávilágítunk a problémára, amit magunk körül látunk: ahogy a társadalmi nyomás hatására a legtöbb ember konformistán követi a többit, ahelyett, hogy szembeszállna a fősodorral. Kötelező jelleggel eljárnak bulizni, berúgni, drogozni, mikor lehet, hogy nem is erre van szükségük, de a társadalomban ez az általánosan bevett gyakorlat.
W.B.: De nemcsak rávilágítunk a problémára, hanem mi magunk is próbálunk tenni ellenük. Arra törekszünk, hogy a szavainknak legyen háttere – ezért a straight edge és a vegánság.

Ha még egy könyvhöz írnátok egy dalt, melyik lenne az? Mit választanátok ki a sok égető társadalmi probléma, kérdésfelvetés közül?

 W.B.: Nekem Orwell 1984-e egyértelmű választás[5], mert ez a könyv újra és újra aktuális lesz. Vagy esetleg Yuval Noah Harari Homo deus[6] című regénye, ami az emberiség jövőjével foglalkozik. Ez a téma engem mindig is nagyon izgatott, hogy vajon mi fog történni, milyen irányba fogunk továbbhaladni. Persze a fiatalok külföldre áramlása is aktuális, azzal már foglalkoztunk is a legutóbbi albumunkon, mert annyira személyesen érint minket és a környezetünket.

F.H.: Ha a Palace-tól függetlenül írnék dalt, akkor Szabó Lőrinc Te meg a világ[7] verseskötetétéből indulnék ki, mert olyan érzelmi világa van, ami közel áll hozzám és fontos nekem. A másik Csáth Gézától a Mesék, amelyek rosszul[8] végződnek lenne, a gonosz, tébolyult hangnem miatt. Az együttes számára viszont valószínűleg Janne Teller Semmi című regényét dolgoznám fel, annak kapcsán lehetne foglalkozni például az iskolai bullying témájával – ennek kapcsán egyébként a Rise Against már írt is dalt Make it stop[9] címmel. A fiatalok külföldre költözésével kapcsolatban én inkább azt látom társadalmi problémának, hogy a generációnkból sokan visszatetszően viselkednek. Nem azt mondom, hogy a külföldön tanulás rossz, sőt, annak már a középkor óta van hagyománya – de én úgy látom, hogy sokan meg sem próbálnak itthon boldogulni.

 

[1] https://www.youtube.com/watch?v=2eSJTcHpQk8

[2] https://moly.hu/konyvek/bencze-blanka-pulcsiban-alszom

[3] https://www.youtube.com/watch?v=kLlpT83UIvs

[4] https://www.youtube.com/watch?v=rzSAm5Gt5QI

[5] https://hu.wikipedia.org/wiki/1984_(reg%C3%A9ny)

[6] https://moly.hu/konyvek/yuval-noah-harari-homo-deus

[7] http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABOL/szabol00154/szabol00357_o/szabol00357_o.html

[8] http://mek.oszk.hu/00600/00630/00630.htm#4

[9] https://www.youtube.com/watch?v=XP4clbHc4Xg

Főkép: Magneoton

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

VNTR Graphic Studio
Kreatív dekorációk, logók, faégetéses portrék készítése professzionális színvonalon
06 30 659 2808
https://www.facebook.com/vntrart
VNTR Graphic Studio

Hasonló cikkek