„Ez a kor nem kedvez annak, hogy az ember kimutassa az érzelmeit”

Rejtsd el szíved címmel megjelent a DAA, Dóka Attila Akusztik első nagylemeze. A névadó alkotói munkásságának köszönhetően a bő egy év alatt számos dal született, amelyekből 12 kapott helyet a most megjelenő albumon. A folk-pop stílusban készült, ének-gitár-fuvola-cajon hangszerelésre épült album alapvetően lírai dalokat tartalmaz, melyeket népzenei elemek színesítenek. Az egy éve alakult trió frontemberével és alapítójával, Dóka Attilával az új lemezről és a válságba került emberi kapcsolatokról is beszélgettünk.

Az ELTÉ-n szereztél német nyelvtanári diplomát, programozóként is dolgozol, és közel három évtizede a zene bűvkörében élsz. Minek a hatására indultál el a zene útján?

Tizenhárom éves voltam, amikor a testvérem hazaállított egy akusztikus gitárral. Ő először fúvós hangszereken zenélt, de láttam, hogy nagy sikereket ér el a gitárral is, így aztán én is kedvet kaptam a hangszerhez. Egy akkordlexikonnal felvértezve nekiálltam elsajátítani az alapokat, később aztán vettünk nekem is egy gitárt, és pár hét múlva már együtt játszottunk. Először Máté Péter-dalokkal és Illés-számokkal kezdtünk, majd megalapítottuk saját, Meridián nevű zenekarunkat. Nagy szerencsénk volt, mert a szomszédos utcában lakott egy testvérpár, akik kaphatóak voltak az együtt zenélésre – egyikük dobolt, másikuk basszusgitározott. Már ekkoriban ízelítőt kaptam a zenekari létből – volt egyenruhánk, játszottunk IFA platóján, édesanyám készítette a zászlóinkat, és logóval is büszkélkedhettünk.

A szüleim nagyon örültek, hogy rátaláltunk a zene útjára, de énektanárnőmnek, Anna néninek is komoly szerepe volt abban, hogy zenélni kezdtem. Azonnal meglátta bennem a lehetőséget, és neki köszönhetően már tizennégy évesen azon kaptam magam, hogy az iskolám előtt játszom ballagáskor Bródy János Mama, kérlek című számát.

A Dóka Attila Trióhoz testvéred, Dóka Péter tulajdonképpen „adott volt”, de hogyan került mellétek Kovács Sára Dizna?

Azzal, hogy megalakult a Dóka Attila Akusztik, tulajdonképpen egy újraegyesülés is történt: a testvérem, aki elsősorban szerkesztő és író, másfél évvel ezelőtt kapcsolódott újra a zenei vérkeringésbe, s kezdett el ismét együttjátszani velem. Ezúttal a cajont választotta, mely egy spanyol eredetű hangszer, olyan, mint egy hangdoboz, játék közben ülni kell rajta. Sárit egy zenekarban hallottam először fuvolázni, és nagyon nagy hatással volt rám a játéka. Komoly klasszikus zenei tudással bír, de a könnyűzenében is otthonosan mozog, remekül improvizál. Írtam neki, és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve velünk zenélni. Legnagyobb boldogságomra igent mondott a közös munkára. Ezzel tulajdonképpen létre is jött a trió. 2017-ben rendszereztem az elmúlt három évben írt dalaimat (készítettem egy excell táblázatot), kiderült, hogy közel 100 dalt szereztem az elmúlt három évben. A lemez anyaga kilencven százalékban az elmúlt pár év dalaiból lett összeválogatva. A dalaink az emberi kapcsolatokat, az abból adódó problémákat, örömöket, a szerelem, a csalódás témáit járják körbe, a kakukktojás a címadó dal.

Fotó: Juhász Melinda
Fotó: Juhász Melinda

A Rejtsd el a szíved című számról van szó. Ha a véleményemre vagy kíváncsi, szerintem ez a cím sokat elárul a világunkról, ahol a társas kapcsolatok devalválódnak, ahol az elmagányosodás egyre nagyobb méreteket ölt, s ahol az emberek az elektronikus kütyüket preferálják az érintés helyett.

Én is azt érzem, hogy ez a kor nem kedvez annak, hogy az ember kimutassa az érzelmeit, mert az érzelmekből nem nagyon származik profit, és épp ezért talán nem is merünk manapság megnyílni egymásnak. Ez egy globális probléma, mely nem csak hazánkra jellemző. Egy másik korban, más értékek között talán érdemes lesz majd elővenni a szívünket…

A programozói éned, a kognitív képességek, a logika segítség lehet számodra a számok írásában?

Mindegyik nagymértékben segíti a zeneszerzést és a szövegírást. Megírni egy számot akár két perc is lehet, de hogy abból szám legyen, az már jóval több időt igénylő folyamat – a szólamok és a dalok struktúrájának megalkotása komoly agymunka. Egyébként pozitív beállítottságú ember vagyok, de dalt írni csak akkor tudok, ha rossz passzban vagyok – ez a (mély)állapot inspirál.

Időközben a színház útjára is ráléptél: közel négy évadon keresztül voltál rendszeres vendége a József Attila Színház Legendák nyomában című irodalmi estjeinek…

A József Attila Színháznál eltöltött idő meghatározó mozzanata az életemnek. Mindegyik irodalmi esthez írtam versmegzenésítést, előadásonként többet is. 2015-ben meg is jelent az esteken elhangzó versek megzenésítéseit tartalmazó lemezem. Számos költeménnyel találkoztam ekkoriban, ami a szövegírási metodikámat nagymértékben segítette, sokkal líraibbá, metaforikussá tette a DAA-dalokat is.

Bizonyára azon tapasztalataid is formálják a dalaitokat, amelyeket a Mozdulj! Közhasznú Egyesületnél szerzel.

Az együttműködés előzménye, hogy 2010-ben zenei betétet írtam a Világtalan Világosság című hangoskönyvhöz. A felvételek során a fogyatékosságról szerzett tapasztalatok olyan mélyen megérintettek, hogy azóta szorosan együttműködöm valamilyen formában – látás- és mozgássérülteknek adok koncertet. Egyik dalom, az autósport himnuszának szánt Sebesség is hozzájuk köt, melyet egy Balaton körüli, látássérülteknek szervezett tandem túra megnyitójára a felkérést követően kérdés nélkül azonnal átírtam, és elő is adtam egy szál gitárral a Balaton partján. Azt a sikert, amit ott értem el, mai napig őrzöm a szívemben. Talán furcsán hangzik, de a fogyatékkal élők világa tulajdonképpen csodálatos, a Mozdulj! Közhasznú Egyesület olyan közösséget kovácsolt össze, amelyben a tagok pozitív energiát sugároznak egymás felé, arra buzdítva egymást, hogy hinni kell abban, hogy a fogyatékkal élők is élhetnek teljes életet. Az optimizmusuk rám és sok kívülállóra is ráragadt – többet kaptam tőlük a velük eltöltött idő során, mint amennyit én valaha is vissza tudnék adni. Nagy öröm számomra, hogy június elején az egyesület 7. Esélyegyenlőségi Művészeti Gáláján a kerekesszékes Ivanova Danielával énekelhettem együtt egy duettet az Aranytíz Kultúrházban – a Nélküled azt hinném című számomat eddig még soha senkivel nem énekeltem el, tulajdonképpen itt debütált. A hab a tortán, hogy egykori gitártanárom Maróthy Zoltán is eljött a koncertre, eddig ő sem volt ilyen közönség környezetében. Nagy meglepetés volt és hosszan beszélgettünk. Még a kőbányai zeneiskolában tanított engem.

Ezek után adódik is a kérdés: milyen értékek mentén igyekszel élni?

A zene az egyik legfontosabb dolog az életemben, de az alkotás folyamata még jobban érdekel: izgalommal tölt el a számok írása, az apró elemek dalokba illesztése. A mindennapi életben nem mindent tudunk szavakkal elmondani egymásnak, a dallamok és a metaforák azonban hidat képezhetnek az emberek között. A célom, hogy olyasmit adjak a hallgatóimnak, ami támaszt nyújthat nekik életük harcaiban, segítségükre lehet a kapcsolataikban, valamint az önmagukkal való eligazodásban.

Kiemelt fotó: Juhász Melinda

 

 

 

 

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek