Egyértelmű cél: a profi boksz

Bacskai Balázs (Vasas) tavaly decemberben sorozatban kilencedik alkalommal tudta megnyerni az Országos Bajnokságot. A bokszoló értékelte eddigi amatőr pályafutását, beavatott jövőbeni terveibe, mesélt családjáról, valamint górcső alá vette a szubjektív bírókat is.

Immár kilencedik alkalommal sikerült megnyerned az Országos Bajnokságot. Hogy élted ezt meg? Még mindig ugyanolyan torokszorító érzés megélni a sikert, mint a kezdetekkor?

Három ellenfelem volt a torna ideje alatt, jó bokszolótársakat sikerült legyőznöm, a döntőben például ugyanazt kaptam ellenfelemnek, akivel 2015-ben döntőt vívtunk. A legjobbnak lenni minden egyes alkalommal felemelő érzés. Az első bajnokságtól a nagy áttörést vártam, így érthető, hogy ott, akkor jobban izgultam, mint a későbbiekben bármikor. Egy idő után az ember azon kapja magát, hogy mindenki őt akarja legyőzni, ő van a reflektorfényben, mindenki ellene készül, éppen ezért nagyon furcsa, ugyanakkor egyértelműen pozitív érzés kilencedszer is bajnoknak lenni.

Hogy érzed, amatőr ökölvívóként van még benned több is, vagy már inkább szívesebben kacsingatnál a profiboksz felé?

Ami az amatőr pályafutásomat illeti, nos, egyrészt úgy érzem, hogy nekem már kevesebb van hátra, mint előre, másrészt pedig, hogy több volt bennem, mint amit elértem. A cél egyértelműen a profik világába való bekerülés.

„Több volt bennem, mint amit elértem”. Kifejtenéd ezt bővebben?

Volt egy-két olyan világversenyem, melyen elvették tőlem a meccset, így az éremtől is megfosztottak, hogy egy konkrét példát említsek: a szófiai EB-n egyértelműen jobb voltam litván ellenfelemnél, valamilyen oknál fogva azonban mégis őt hozták ki győztesnek. A mérkőzésnek óriási tétje volt, hiszen aki ezen nyer, már biztos érmes – az említetteknek „köszönhetően” én nem lettem az.

A riói olimpián is számos ilyesfajta panaszt hallottunk ökölvívóktól.

Amelyik sportágban emberek pontoznak, ott mindig volt és lesz is szubjektivitás. Megoldást találni erre roppant nehéz, hiszen egyelőre nincs meg az a szankció, amivel el lehetne rettenteni a bírókat az efféle húzásoktól. Legfeljebb eltiltják őket egy fél évre, amire ők válaszképpen megrántják a vállukat, vagyis a probléma ezzel még koránt sincs megoldva. Bízom abban, hogy a profiboksz világában már nem szembesül az ember az említettekhez hasonló igazságtalanságokkal.

Profivá válásod esetén is azzal a stábbal dolgozol majd, amelyikkel jelenleg?

Amennyiben mindez Magyarországon jön létre, például egy magyar szervezetnél, akkor mindenképp Erdei Zsolttal képzelem el a jövőt. Ha netán külföldön, akkor nem biztos, hogy megoldható lesz a vele való közös munka, hiszen családja kis hazánkhoz köti őt. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

bacskai3fbApropó jövő…Milyen célokat tűztél ki magad elé 2017-re?

Áprilisig van szerződésem a Bundesligában, addig természetesen ott bokszolok, és szeretnék elindulni az idei amatőr EB-n. Hogy már az idén profi leszek, még nem merem kimondani, de bármi megtörténhet. Azon dolgozom, pontosabban dolgozunk, hogy ez az álmom is valóra válhasson.

Két gyermek, egy majdnem hároméves kislány és egy hét hónapos kisfiú édesapja vagy. Könnyen összeegyeztethetők a családi kötelezettségeid a hivatásoddal?

Abszolút jól megfér a kettő egymás mellett, igaz, mindehhez egy remek társ is kell, ami nekem – hála Istennek – megadatott. Az éjszakai „terheket” a párom veszi le a vállamról, többet segít nekem ezzel, mint azt bárki is gondolná.  Tisztában vagyok azzal, hogy így jó pár közös élményről lemaradok, de hát, ha az ember profi szinten űzi a sportot, s erre tette fel az életét, az bizony lemondásokkal jár. Mióta gyermekeim vannak, az edzéseken és mérkőzéseken mindig az lebeg a szemem előtt, hogy értük bokszolok – ez rendkívül erős motiváció számomra.

Hároméves kislányod ért már abból valamit, hogy bokszolsz? Tisztában van valamennyire azzal, hogy apát néha megütik és meg is sérülhet?

A legtöbb meccsemen kint van, ő legnagyobb szurkolóm. Az egyes menetek közti szünetekben mindig azt kérdezi az édesanyjától: Apa azért ül le, mert elfáradt? (nevet). Ha valahol apróbb sérülést vagy horzsolást lát rajtam, rögtön jön puszilgatni – ezzel próbál gyógyítgatni, ami iszonyú jól eső érzés és nagyon sokat jelent nekem. Azt talán mondanom sem kell, hogy nem szeretném, ha bokszolna. Maradjon csak meg szurkolónak!

Szerző: Palánki István

Fotók: fecsego.eu, Bacskai Balázs Facebbok oldala

 

 

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek