Idegenek (a rendszerben)

 Idegenek (a rendszerben)István CsabaÁtrendez az idegrendszerem, idegent csinál belőlem, pedig csak belépek a paradicsomba, amit sosem ettem meg, mert nem bírja a gyomrom, nem tudom megemészteni, ezért nem kockáztatom meg, hogy felemésszen.És lefektetem a tudatállapotaimat, padlóra küldöm őket. Hadd egyesüljenek génjeim, legyen min dolgozzon az egóm, úgyis sokan vannak már

Tíz centivel a föld fölött

 Tíz centivel a föld fölöttIstván Csaba Félek felkészülni. Egyre kevésbé vágyok élményekre.Hanyagolnám az állapotaimat, mintha csak lépésről lépésre//meg»világosodnék//Ahová nem vezet út, oda készülök.Itt vagyok ott-hon… bizonygathatnám magamnakmegELÉGedVE. Ember! Nézz rám! Az összes Istenem cserben hagyott.Eljött az idő, hogy »újra/szülessek« Ugyanebben a testben, ugyanez a lélek. Ez nem gyávaság,annál inkább tapasztalat.És még kitudja hányszor…

Minden tavasszal (kezdődik)

 Minden tavasszal (kezdődik)István Csaba Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,vannak szobák, amik magányomba zárnak.Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért. És hiányzik, amikor én vagyok.Hátrálok, sokat, de csak hogy ne gyere szembe.Előzök, hogy magam mögött hagyjam,