Az L1 Egyesület az én drive-om – Benjamin Jarrett

A 2002-ben alapított L1 Egyesület alapvető célkitűzése külföldi és magyar produkciók létrejöttének elősegítése, valamint tehetséges művészek munkáinak bemutatása. Magas minőségű kortárs tánc előadások létrejöttéhez nyújt támogató közeget, menedzseli tagjai és rezidensei, illetve az egyesület közeli független művészek szakmai fejlődését. Szeptemberi interjúsorozatunkban azokkal a fiatal magyar és külföldi művészekkel foglalkozunk, akik idén csatlakoztak az L1 Egyesület rezidencia programjához. Benjamin Jarrett-tel beszélgettünk.

Spring Cleaning című darabod szeptember 16-án debütált a Bakelit Multi Art Centerben az L1danceFest keretében. Mielőtt rátérnénk az előadásra, mesélj egy kicsit, kérlek, a táncos-koreográfus hátteredről. Milyen társulatokkal dolgoztál az Államokban és kik voltak azok a művészek, akiknek munkássága a legnagyobb hatással volt rád?

Olyan nemzetközi művészekkel dolgoztam együtt mint Anna Halprin vagy Mateo Lugo. Táncot tanítottam, saját darabjaimat állítottam színpadra és workshop-okat tartottam többek között Szerbiában, a San Francisco-i Bay Area-ban, illetve itt, Magyarországon. Lehetőségem volt belekóstolni a butoh-ba is, mely összekuporodott testhelyzetben végrehajtott, nagyon lassú mozdulatokból építkező modern japán táncstílus. Tadashi Endo-val, a butoh világhírű művelőjével 2009-ben találkoztam és, noha nem dolgoztunk együtt, sokat tanultam tőle. Számomra ő a mozdulatok művésze.

Ebben az évben csatlakoztál a Varga Zsolt és Ladjánszki Márta vezetése alatt működő L1 Egyesület rezidens programjához. Hogyan kerültetek egymás látómezejébe és mennyiben segítette karrieredet a program?

Mártával és Varga Zsolttal a 2009-es SzólóDuó Fesztivál során találkoztam először, melynek a MOHA adott otthont.  Tavaly az Untitled – a meditation in one act című darabban dolgoztunk együtt – Márta koreográfusként, Zsolt zenészként, jómagam táncosként működtem közre. A darabot a Trafó Stúdióban munkabemutató keretében, Márta 20/40 eseményén mutattuk meg a barátainknak, majd az L1danceFest 2014 keretében a MU Színházban vittük közönség elé. Márta a jó együttműködésnek köszönhetően felajánlotta nekem a rezidens programot. Kicsit féltem attól, miképpen tudok majd jelen lenni – nyolc hónapot ismét az Államokban kellett töltsek –, de megérte csatlakoznom.

Márta rendkívül segítőkész, kivételesen őszinte ember. Rengeteget beszélgetett velem, ha éppen magam alatt voltam. Mindig mellettem állt és bátorított azokban a periódusokban, amikor nem voltam kellőképpen inspirált, nem voltak projektötleteim, egyszóval, amikor nem nagyon akart összejönni semmi. Ilyenkor mindig ösztönzött, információkkal látott el és azt mondogatta, hogy ne adjam fel. Segítségnyújtás, maximális őszinteség, folytonos bátorítás – ezek azok, amiket a rezidenciának köszönhetek.  Szintén az L1-tagok és Márta érdeme, hogy sosem éreztem magányosnak magam. Éreztették velem, hogy tartozom valahova. A rezidencia program volt az én drive-om, és őszintén örülök annak, hogy van még néhány hónap hátra belőle. Nagy lehetőség számomra, hogy az L1danceFest keretében felléphettem huszonöt perces Spring Cleaning darabommal.

Performanszod címe magyarul Tavaszi nagytakarítást jelent. Jól érzem, hogy a darab mögött önvizsgálat és megtisztulási szándék is megbújik?

A darab a lelki tájamat tükrözi, egyfajta felfedezés, kalandtúra és rendrakás ez az előadás. Keményen dolgoztam azon, hogy levetkőzzem a gátlásaimat és megtapasztaljam, hogy meddig terjed a művészi szabadságom. A Spring Cleaning remek lehetőséget adott arra is, hogy fejlesszem magamban az empátiát, formáljam önmagamat táncosként és emberként. A cél a beleérzés volt és az, hogy képes legyek jobban átérezni mások félelmeit, vágyait és fájdalmát. Kíváncsi voltam arra, hogy mennyire vagyok képes megérinteni a közönségem, mennyire érzem át őket, milyen reakciókat vagyok képes kiváltani belőlük. A figyelmemet egyrészt önmagamra és a körülöttem élőkkel való kapcsolatomra irányítottam. Azokkal a befogadókkal, akiken ellenállást veszek észre, nem nagyon tudok mit kezdeni. Van, hogy képtelenség áttörni a falakat, de szerencsére vannak olyanok is, akiknél érzem, hogy működik a kettőnk közötti táncnyelvi kommunikáció.

Fotó: Szabo Roland
Fotó: Szabo Roland

Mi a darabod legfőbb üzenete?

Úgy vélem, hogy képesnek kell lennünk nyitni egymás felé, kitárulkozni mások előtt és bízni egymásban oly’ módon, hogy közben nem rendelődünk alá, nem válunk kiszolgáltatottá. Sokat figyelem a körülöttem élők mozgását és azt, hogy a környezetem és a körülöttem lévő világban lezajló változások miként befolyásolják a mozdulataimat. Az impulzusok, az információk folytonos változásban tartanak – az előadásomban ezekre próbálok reflektálni. Nem kívánok senkit megváltoztatni, „csupán” tükröt tartok a nézők elé. Mindannyian tükrei vagyunk egymásnak, leképezzük egymást. Úgy látsz engem, ahogyan én látlak téged – ez óriási igazság. A környezetünkben zajló események, a minket körülvevők folytonos mozgásban tartanak bennünket, befolyással vannak mindennapi működésünkre és önértékelésünkre. Általuk formálódunk, deformálódunk.

Arizonaban születtél és, ahogy említetted, dolgoztál többek között San Francisco-ban, Szerbiában is. Milyen szerkezeti különbözőségek érhetők tetten a nyugati illetve a magyar és közép európai táncterületeken?

A Bay Area-t például a stílus és tánckultúra sokfélesége jellemzi: a hip-hoptól elkezdve az afrikai tánciskolákig szinte az összes stílussal találkozhat kint az ember. A táncos multikultúra hátránya azonban, hogy a művészek szétszóródnak, nincs lehetőség egymás mélyebb megismerésére és megértésére. Kint művésznek lenni drága mulatság – állami támogatás nélkül kell alkotni és talpon maradni. Minden művész saját tőkeráfordítással, szabadidejében alkot. Budapesten, ahogy én látom, mindenki ismer mindenkit, a társulatok állami támogatásban részesülhetnek. Több kisebb társulat él egymás mellett, nagyobb az összetartás, nem széledünk szét, ráadásul értékes és hosszútávú barátságokat, munkakapcsolatokat kötünk.

Milyen szakmai terveid vannak az év hátralévő részére nézve?

A Spring Cleaning-et még egyáltalán nem nevezném kiforrott darabnak, sokat kell még rajta dolgoznom. Először a mozdulatokat kell jobban kimunkálnom, ez mindennek az alapja, erre lehet építeni később olyan speciális rétegeket mint a kosztüm, a make up vagy a a zene. Utóbbi kiemelten fontos szerepet tölt be a koreográfiámban – befolyásolja és alakítja a mozdulataimat éppúgy, mint az engem érő környezeti hatások.

Az L1danceFest-en huszonöt perces performanszt láthattak a nézők, a jövőben minden erőmmel arra fogok koncentrálni, hogy egy tartalmilag gazdagabb, elemeiben letisztultabb, precízebb anyagot formáljak belőle. Hogyan definiálható a Jarrett-mozgás? – ez itt a kérdés, ezt kutatom. Jó kis önismereti munka lesz!

 

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek