Apátlanok – Kortárs magyar dráma bemutatója az Örkény Színházban

Mikó Csaba Apátlanok című műve látható január 15-től az Örkény István Színházban. A darab egy család történetén keresztül mutatja be Magyarország elmúlt évtizedeit, a rendszerváltozás időszakát.

Az Apátlanok egy súlyos titkokkal és problémákkal terhelt család tagjainak életét mondja el, miközben a gyerekek, az “apátlan nemzedék” növekedésével párhuzamosan Magyarország elmúlt évtizedeinek képe is kirajzolódik.

Mikó Csaba az MTI-nek elmondta, hogy az Apátlanok 2012-ben született. Egy amatőr színtársulat vezetője, Csuja László kérte fel arra, hogy írjon a fiatalokból álló csapatnak egy darabot. “Elmentem a próbáikra, megismertem őket, nyáron pedig megszületett a darab, amelyet személyre szólóan rájuk írtam. Nem az ő történeteikből, de általuk inspirálva születtek meg a figurák, amelyek a társulat tagjainak neveit viselik” – mondta, hozzátéve, hogy mire ősszel bemutatták volna a darabot, addigra a társulat feloszlott.

Az Apátlanok 2013-ban elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhétől a legjobb új magyar drámának járó Vilmos-díjat. Ezt követően került az Örkény Színházhoz, és lett Gáspár Ildikó dramaturgnak, az előadás rendezőjének szívügye a darab, amelyet ugyan Németországban már bemutattak, de Magyarországon most látható először – emelte ki a szerző.

Elmondta: tudatos írói döntés volt, hogy a csapat tagjait a darabban egy családként fogalmazta meg, mert a dráma szempontjából ez hasznosabb, mintha egy nagyobb közösségi térben ütköztetné a figurákat egymással. A drámai formáról szólva úgy fogalmazott: az ilyen típusú, kicsit banális, hétköznapi történeteket, sokkal érvényesebben lehet úgy megjeleníteni, hogyha egy történetet mesélünk el. “Nemcsak dialógusokban beszél két ember, hanem van olyan narratíva benne, amely sűrítve leír bizonyos helyzeteket, megvilágít egy-egy háttéreseményt” – mondta a darabról, hozzátéve: a dialógus és a narráció keveredése kiad egy olyan szövetet, zenei struktúrát, amelyben a banális történet stilizálttá válik, többet jelenthet önmagánál.

A darab szereplői annak a 25-35 év közötti nemzedéknek a tagjai, akiknek a szülei a szocializmusban nőttek fel. “Apáink a szocializmusban egy csomó félelemmel szembesültek, úgy érezték, nem bízhatnak senkiben, a család volt az első számú menedék, ezért mi a családba zárkóztunk, nem nagyon nyitottunk közösség felé. Aztán amikor a rendszerváltás után azt láttuk, hogy a szüleink a hirtelen jött kapitalizmusban képtelenek érvényesülni, akkor magunkra maradtunk” – mondta.
    

Hiszen az apai, szülői modell nem volt iránymutató, viszont közösséget sem építettünk, vákuum-helyzetbe kerültünk. Ennek az lett a következménye, hogy nem nőttünk fel, emiatt folyamatos útkeresés az életünk” – fogalmazott. A darab ennek a folytonos útkeresésnek a stációit mutatja be: mindig nekiindulunk valaminek, azt gondoljuk, hogy ez lesz az igazi, aztán elunjuk vagy kudarcot vallunk és keressük a következőt – mondta. Hozzátette, hogy erre a nemzedékre a Pán Péter-szindróma jellemző: az, hogy a szülői házból sem költöznek el hosszú ideig, minél tovább gyerekek akarnak maradni.

Az író elmondta: a darabban végletes helyzeteket mutat be, ezáltal a lelkiállapotok élesebben felismerhetők, egy nemzedéki életérzést jobban közvetít. Hozzátette: természetesen vannak felemelőbb élettörténetek is, de ő inkább abból indult ki, ami a közvetlen környezetében az általános tapasztalat, a folytonos nekirugaszkodás, kudarcot vallás, aztán újabb útkeresés.

Elmondta: a darab családi ünnepeket kísér végig, ezért örökké folytatható. Egy születéstől egy halálig tartó szakaszt mutat be, de a történet folytatódik, a figurákkal még sok minden történik, akár révbe is érhetnek. A dráma a legfiatalabb nemzedék színrelépésével ér véget, a mostani 20-22 évesek megjelenésével. “Ők számomra egészen másfajta, pozitívabb, nyitottabb és közösségibb gondolkodást testesítenek meg” – jegyezte meg.

Az író elmondta: a próbákon nem vett részt, mert a színházi interpretációnál véleménye szerint az alkotók kreativitása az első, ez már rendezői-színészi értelmezés. “Ez az előadás teljesen helyénvaló és teátrálisan szépen megvalósított értelmezése a darabnak” – mondta, hozzátéve, hogy hálás azért, hogy ma Magyarországon megvalósulhatott a színpadon egy kortárs dráma egy olyan művészszínházban, ahol ezt a számára fontos témát feldolgozó darabot sok ezren láthatják.

Az előadásban Kerekes Éva, Nagy Zsolt, Tenki Réka, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána és Patkós Márton játszik. A díszletet Boros Lőrinc, a jelmezt Izsák Lili tervezte, a zene Kákonyi Árpád munkája.

Mikó Csabának eddig egy drámakötete és három ifjúsági regénye jelent meg; Apa című darabját több nyelvre lefordították, számos díjat és pályázatot nyert, köztük rangos nemzetközi elismerést is.


Forrás: MTI

Fotó: Gordon Eszter

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek