Amire egy tacskó megtaníthat

Steven Rowley: Lily és a polip. Agave Könyvek, 304 oldal, 3380 forint.

lily

Steven Rowley Lily és a polip című, önéletrajzi ihletésű regénye egy meleg férfi és egy tacskó barátságának keserédes történetét tárja az olvasó elé. Kutyás könyv, de nemcsak kutyásoknak – mindenkihez szól, akit valaha megérintett már a gyász, és aki érezte úgy, hogy szélmalomharcot vív a halállal szemben. 

Steven Rowley elsőkönyves bestseller-szerzőként tört be a köztudatba Lily és a polip című regényével, amelyet már tizennyolc nyelvre fordítottak le. Ezt megelőzően szabadúszó újságíróként publikált különböző folyóiratokban, de foglalkozott forgatókönyvírással is. Jelenleg Los Angelesben él a barátjával és a kutyájukkal.

A Lily és a polip önéletrajzi ihletésű regény, amely (némileg a gyermekkönyveket idéző) címével és letisztult borítójával lehetne „csupán” egy újabb regény a kutyás könyvek hosszú sorában egy állat és gazdája közötti különleges kapcsolatról. Rowley azonban ennél komolyabb, mindannyiunkat érintő témát választott regénye központi problémájává: az elmúlást és az azt kísérő gyászt. Lily, az életvidám tacskó sorsát már az első oldalakon megpecsételi az őt fenyegető halálos agydaganat, a „polip” – éppen ezért ebben a történetben nem az a kérdés, hogy vajon túléli-e a betegséget, hanem hogy gazdája, Ted hogyan éli meg szeretett társa utolsó heteit, dolgozza fel a veszteséget, és kezd új életet Lily halála után. A polippal folytatott küzdelem egyfajta lélekrajzi utazássá válik a gyász fázisain keresztül, a tagadástól a végső elengedésig. Ezen az úton azonban olyan emberi problémák is végigkísérik a főhőst, mint a széthulló család, egy fájdalmas szakítás vagy az oly’ gyakori meg nem értettség.  

A történetet az elbeszélői hang teszi igazán intimmé. Már az első oldalakon magával ragad az a végtelen természetesség, amellyel Ted – valóság és képzelet határán egyensúlyozva – Lilyt teljes értékű társaként kezeli, néha mint legjobb barátnőjét, néha mint szerelmét, néha mint gyermekét. Ted azonban önmagában is érdekes főhős: a környezetét gyakran intelligens cinizmussal szemlélő narrátor, egyben érzékeny és odaadó férfi, akiben keveredik józan ész és őrület.

Rowley az öregedés és elmúlás témáját boncolgatva visszanyúl a klasszikusokhoz: a történet végéhez közeledve megidézi Hemingway Öreg halász és a tengerét. Főhősei fiktív utazásra kelnek a nyílt tengeren, hogy végezzenek a polippal – s ezzel beemeli a regénybe az utolsó, makacsul hajszolt bizonyítási lehetőség, a „nagy zsákmány” elejtésének motívumát, amelyen minden áll vagy bukik. A tengeren aratott győzelem azonban itt sem hozza el a valódi megváltást, hiszen a valódi ellenség nem a polip, hanem az öregség és a közeledő halál.

A regény izgalmas, visszaemlékezésekkel megszakított történetvezetésével és szerethető karaktereivel könnyedén olvastatja magát, de a nyom, amit az olvasóban hagy, nem múlik el ilyen könnyedén. Ted számára Lily nem csupán kutya, hanem legjobb barát, gyermek és szerelem. Mindezt egyszerre elveszíteni – tragédia. Nem olyan élmény, amelyet bárki is meg szeretne élni, s mégis, olyan része az életnek, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Szembesülnünk kell vele, és ami a legfontosabb: meg kell tanulnunk együtt élni a szeretett társ elvesztésével. Erre ad alkalmat a Lily és a polip a maga különös, képzelet és valóság határán játszódó, de nagyon is valós érzéseket hordozó történetével.   

Szerző: Pilinszky Dóri

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek