A visszatérő – Kulisszák

A visszatérő megtörtént események alapján készült film egy férfi küzdelméről és legyőzhetetlen élni akarásáról. Hugh Glassra (Leonardo DiCaprio), a legendás felfedezőre a feltérképezetlen amerikai vadonban grizzly medve támad. A férfi borzalmas sérüléseket szenved, és társai, akik halottnak hiszik, magára hagyják, John Fitzgerald (Tom Hardy) pedig szándékosan tagadja meg tőle a segítséget. A félig szétmarcangolt Glass azonban nem adja meg magát sorsának: a könyörtelen hideggel dacolva átverekszi magát az erdőségeken és a jeges hómezőkön, hogy bosszút álljon Fitzgeraldon, és hazatérjen a családjához.

 

A PRODUKCIÓRÓL

A 21 gramm, a Bábel és az Oscar-díjas Birdman rendezőjének ez az első történelmi filmje. A visszatérőben Alejandro González Iñárritu a 19. századi vadnyugat egyik legnagyszerűbb históriáját kelti életre: Hugh Glass emberfölötti küzdelmét az életben maradásért és az igazságért. Iñárritu szépítés nélkül ábrázolja az 1800-as évek amerikai határvidékének mostoha viszonyait. A kanadai és argentínai forgatás maga is embertelenül nehéz körülmények között zajlott, de a rendező tudatosan vállalt minden nehézséget, hogy őszinte és igaz filmet készíthessen a 19. századi trapperek zord életéről.

Iñárritu legfontosabb munkatársa a Golden Globe-győztes és Oscar-jelölt színész, Leonardo DiCaprio volt, aki lenyűgöző alakításával vállán viszi a filmet. Méltó partnere a BAFTA-győztes Tom Hardy, valamint a mellékszerepekben Domhnall Gleeson és Will Poulter. Iñárritu operatőre ezúttal is az Oscar-díjas Emmanuel “Chivo” Lubezki.

Glass története 1823-ban kezdődik, amikor a férfi prémvadásznak állt. Sok ezren vágtak ekkoriban az érintetlen vadonnak: csábította őket a kaland és a remélt profit. Rengeteg lemondás és veszély várt rájuk, s nem csak a természettel kellett megküzdeniük, hanem az indiánokkal is, akik betolakodónak tekintették a trappereket. Az ismeretlen föld meghódítása sok névtelen áldozatot követelt, a halálból visszatérő Glass nevét azonban feljegyezték a krónikák. Glass legelőször is azzal vívta ki kortársai bámulatát, hogy megküzdött egy grizzlyvel – és túlélte! De az igazán csodálatra méltó tettek csak azután következtek. A súlyosan megsebesült Glasst ugyanis egyik társa elárulta, és cserben hagyta – ő azonban nekivágott a vadonnak, hogy visszaküzdje magát a civilizációba. Hajtotta a bosszúvágy, és a remény, hogy találkozhat családjával. Így lett belőle visszatérő – az ember, aki megtért a halálból.

„Glass története több kérdést is megfogalmaz – magyarázza Iñárritu – Mi marad belőlünk, ha megfosztanak mindenünktől? Mire vagyunk képesek, ha csak önmagunkra számíthatunk?”

A visszatérő egy hihetetlen utazás története a 19. századi Amerika ismeretlen tájain – veszi át a szót Leonardo DiCaprio. – Az emberi lélek erejéről szól. Azt kutatja, mi az, amiből erőt meríthetünk, amikor minden összeesküdött ellenünk, hol húzódnak az emberi tűrőképesség végső határai, és hogyan változtat meg bennünket a túlélésért folytatott harc.”

Iñárritu számára a film gyökeres fordulatot jelentett a Birdmanhez képest. Az Oscar-díjakkal elhalmozott alkotás modern korunk neurózisairól szólt, A visszatérő viszont a múltba tekint, és egy nagy ívű történetet mesél el az emberi lélek legmélyebb hajtóerőiről.

HUGH GLASS LEGENDÁJA

Hugh Glass története két évszázada tanít arra, hogy a legkétségbeejtőbb körülmények között sem szabad feladni a reményt. Az 1773-ban, Philadelphiában született férfi ifjúkoráról keveset tudunk, állítólag még a kalózkodásba is belekóstolt. Harmincas éveiben vándorolt Nyugatra, és 1823-ban csatlakozott Andrew Henry kapitány expedíciójához, amely a Missouri folyó vidékének felkutatására indult. A mai Lemmon környékén jártak, amikor Glasst megtámadta egy grizzly, és társai, akik azt hitték róla, hogy a végét járja, magára hagyták a vadonban.

Glass nem hagyott hátra feljegyzéseket, kálváriáját visszatérése után újságírók örökítették meg. Azóta számos életrajz és regény született róla, a legutóbbi 2002-ban: Michael Punke tollából „A The Revenant: A Novel of Revenge” (A visszatérő: Egy bosszú története). A könyvre felfigyelt az Anonymous Content három producere: Steve Golin, Keith Redmon és David Kanter, és úgy vélte, érdemes lenne belevágni a megfilmesítésébe.

A forgatókönyv elkészítésére Mark L. Smitht kérték fel, aki azonnal megérezte a sztoriban rejlő óriási lehetőséget. „Ma már elképzelni is nehéz, milyen magányos volt az, akit 1820-ban egyedült hagytak a vadonban – magyarázza Smith. – Nem voltak országutak a közelben, nem volt semmi, amivel segítséget hívhatott volna. Glass vízeséseken kelt át, farkasokkal vívott élethalálharcot, mire valahogy hazavergődött. Ilyen elképesztő kalandokat ritkán látni mozivásznon.”

„Alejandro korábbi munkáit ismerve meglepődtem, hogy érdekli a téma – vallja be a forgatókönyvíró. – De amikor elkezdtünk dolgozni a könyvön, kiderült, mennyire szívügye ez a film. Teli volt energiával, ötletekkel.”

DiCaprio szerint a forgatókönyvön erőteljesen érezhető volt Iñárritu keze nyoma. „Az alaptörténet a puszta túlélésről szólt – magyarázza a színész. – Alejandro azonban olyan részletekkel gazdagította, amitől a sztori megemelkedett.”

Bár Iñárritu és Smith a forgatókönyv kimunkálásakor gazdagon támaszkodott a képzeletére, a kulturális hitelességhez mindvégig ragaszkodott. „Felkutattunk minden létező anyagot az egykori pionírokról – állítja Smith. – A lehető legnagyobb pontossággal akartuk bemutatni ezt a komor világot.”

Iñárritu a forgatás első napján felsorakoztatta a stábot a Bow River partján, ott, ahol a színészeknek nem sokkal később a jeges vízbe kellett gázolniuk egy mozgalmas akciójelenetben. Mindenki egy szál vörös rózsát tartott a kezében, a produkció feketeláb törzshöz tartozó kulturális tanácsadója pedig őseihez fohászkodott, hogy áldják meg a filmet és a benne résztvevőket. Ezután a háromszáz ember csöndben a vízhez lépett, és a beleszórta a virágszirmokat.

A KÉT NAGY ELLENFÉL

Leonardo DiCaprio több évtizedes pályája alatt sokfajta karaktert megformált, de Hugh Glass figurája számára is új kihívást jelentett. A szerep nem csak fizikailag volt iszonyatosan megterhelő, de színészi eszköztárát is csupán korlátozottan használhatta, ugyanis a film nagy részében szavak nélkül kellett játszania.

DiCapriót lenyűgözte Iñárritu elképzelése, hogy eredeti nyerseségében varázsolja vászonra a nyugati határvidék zord életét a telepesek és a cowboyok érkezése előtt. „Nem voltak települések, nem voltak szabályok – magyarázza a színész. – Az Európából és a keleti partról érkezett trappereknek ugyanúgy meg kellett tanulniuk az életben maradás művészetét, mint egy vadállatnak a rengetegben.”

Iñárritu csodálattal figyelte, ahogy DiCaprio szinte eggyé válik Glass-szal. „Leo fantasztikus – áradozik a rendező. – Mindent megfigyel, mindent észrevesz, és zseniálisan kapja el a figura legapróbb részleteit is. Emellett kiváló munkatárs, aki türelemmel viselte a mostoha viszonyokat, a hosszú sminkelések napi gyötrelmét és a rettenetes időjárási körülményeket. Alakításának ereje döbbenetes.”

DiCaprio hasonló lelkesedéssel beszél a rendezőről. „Régi vágású filmes, aki még hisz abban, hogy a mozi értelme: valami újat létrehozni – mondja a színész. – Kívülálló, aki jól ismeri a rendszert, de nem része annak. Azon kevesek egyike, aki nem hagyta, hogy Hollywood bedarálja.”

DiCaprio rengeteg olyan feladatot is magára vállalt, amit máskülönben kaszkadőrök végeznek. A fagyos földbe ásták, a jeges vízben gázolt meztelenül, egyszóval fizikailag is átélte Glass szenvedéseit, hogy a nézőket közelebb hozza a karakterhez.

MINÉL ROSSZABB, ANNÁL JOBB – A DÍSZLETEK

A film látványvilágának megteremtéséhez Iñárritu az Oscar-díjra jelölt díszlettervezőt, Jack Fisket hívta segítségül. Fisk nem ez volt az első nagyformátumú munkája – korábban dolgozott többek közt Paul Thomas Anderson Vérző olajában, és Terence Malick filmjében, Az élet fájában is –, de ezt az időszakot nem ismerte. Fisket lenyűgözte a korszak primitivitása. „Az élet tárgyi feltételei hihetetlenül szegényesek voltak – magyarázza a díszlettervező. – A trapperek mostoha körülmények között éltek, fürdőnek hónapokig a nyomát sem látták hónapokig, viszont kilószám ették a húst. Ez azt jelenti, hogy mindent piszkoltunk, koptattunk, öregítettünk.”

A tervezés korai fázisában Iñárritu elküldte Fisknek DVD-n Tarkovszkij Andrej Rubljovját, hogy megmutassa, miféle nyers, darabos egyszerűséget álmodott A visszatérőhöz. „A díszletek tervezésénél azzal is kalkulálnom kellett, hogy csakis természetes fénynél akar forgatni – meséli Fisk. – Ezt az épületek tájolásánál és az ablakok elhelyezésénél is figyelembe vettem.” A film egyik legjellegzetesebb díszlete Fort Kiowa települése, amelyet egy régi sóderbányában húztak fel az albertai Canmore mellett. Építéséhez csupa olyan anyagot használtak, ami az 1820-as években is fellelhető volt.

„Nem valami romantikus pionír-tanyát akartunk létrehozni, hanem egy olyan települést, ahol durva, faragatlan emberek élnek – magyarázza Fisk. – Ezek a fickók nem értettek az ácsmunkákhoz, csak összebarmolták a dolgokat, úgyhogy mi is hasonlóra törekedtünk. A jelszavunk ez volt: minél rosszabb, annál jobb.”

Néhány épületet két példányban húztak fel: az egyik keletre nézett, hogy befogadja a kelő nap fényét, a másik nyugatra, hogy délután is forgatni lehessen benne. A póni indiánok faluját egy Los Angeles-i stúdióban építették meg eredeti anyagokból, autentikus indián technikákkal. A film való világában megjelenő díszleteknél Fisk szigorúan ragaszkodott a korabeli megoldásokhoz, az álomjeleneteknél viszont szabadjára engedte a fantáziáját. Leghatásosabb alkotásai közé tartozik a bölénykoponyák égbe nyúló halma, és a csontváz szerű templomrom. Fisk nagyon büszke a film elején látható dereglyére is, amelyen az indián-támadás után a trapperek elmenekülnek. Ez is teljesen hiteles – kivéve azt az apróságot, hogy Fiskék egy 450 lóerős hajómotort is elrejtettek a gyomrában…

DURVA ÉS PISZKOS – A JELMEZEK

A hegyi ember mára amerikai ikonná vált, de az Oscar-díjra jelölt jelmeztervező Jacqueline West túl akart lépni a közhelyeken.

„Régóta ismertem Hugh Glass történetét, mert van egy ranchom Dél-Dakotában, és ő arrafelé mitikus hősnek számít – meséli West. – A forgatókönyv mégis hatalmas meglepetést okozott. Olyan pszichológiai mélységekbe hatolt, hogy úgy éreztem, mintha valami Tolsztoj- vagy Dosztojevszkij-regényt olvasnék.”

A tervezésnél West régi festők műveiből merített. Az amerikai Alfred Jacob Diving a 19. században bejárta a Rocky Mountanst, és számos képen örökítette meg a korabeli életet, a svájci Karl Bodmer pedig indiánokról készített portrékat.

Leonardo DiCaprio jelmezét is egy festmény ihlette. „Egy vadászt ábrázolt egyszerű, csuklyás köpenyben – magyarázza West. – Mikor megmutattam Alejandrónak, rögtön beleszeretett: tetszett neki a ruha puritánsága, és a csuklya, ami szerzetesi jelleget kölcsönzött viselőjének. Glass inge szintén praktikus és igénytelen, durva vászonból készült, amit helyi piacon vásároltam. Persze erőteljesen öregítettük és piszkoltuk, de ez a filmben megjelenő összes ruhadarabra igaz.

Alejandro azt találta ki, hogy miután társai magára hagyták, Leo kanyarítsa magára a medvebundát – folytatja a jelmeztervező. – Ennek jelképes értelme is van: az állat, amelyik csaknem megölte, később megmenti az életét. Melegen tartja, védelmezi, és a jeges folyóban, mint valami mentőmellény, a felszínen tartja.”

VÉRES SEBEK ÉS RENGETEG SZŐR – A FRIZURÁK ÉS A SMINKEK

Sian Grigg sminkes a Titanic óta, vagyis 20 éve dolgozik Leonardo DiCaprióval, de ilyen nehéz feladata még nem volt. A medvetámadás ugyanis teljesen átszabja Glass fizimiskáját. „Olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy egyetlen társa sem bízik a felépülésében – mondja Grigg. – Ahhoz, hogy a ez a néző számára hiteles legyen, nagyon meg kellett dolgoznunk Leót.”

Először is szakértőkkel áttanulmányozták, milyen kárt tesz az emberi testben egy medvetámadás, és ezt reprodukálták a színészen. Azután következett a nehezebbik rész, a gyógyulás folyamatának lekövetése, ami a millió seb és zúzódás állandó változtatását igényelte. „Minden, ami Glass-szal történik, megjelenik a vásznon – magyarázza Grigg. – És mivel időrendben haladt a forgatás, minden nap folyamatosan változtattunk a sminken.”

DiCaprio már a medvetámadás előtt igazi erdei emberré alakult át, aki tükör és fürdőszoba nélkül éli életét. Bozontos szakállat növesztett, és arcát, testét, körmeit minden nap istenesen összekoszolták. Később a medvetámadás nyomait őrző testkiegészítéseket kapott: minden sérülést külön formáztak meg, festettek ki, és láttak el szőrszálakkal.

„Ritkaság, hogy a smink ennyire szerves részét képezi egy történetnek – magyarázza Grigg. – Hatalmas munka volt ez a film, de szakmai szempontból csodálatos ajándék.” Amikor Grigg végzett, DiCaprio hajstylistja, Kathy Blondell látott munkához, aki egy glicerinből és porból álló speciális keveréket dolgozott ki, amit minden nap a színész hajára kent. A fodrászok munkáját Robert Pandini irányította, aki ügyelt rá, hogy minden trapper egyéni megjelenést kapjon. A rendező valamennyiükről részletes háttérsztorival szolgált Pandiniéknek: volt, akiknek lőpor égette le a haját, mások a tetvek miatt foltokban kivakarták a hajukat.

 TÚLÉLNI A VISSZATÉRŐT

A forgatás Kanadában és Argentínában zajlott, hóban, jeges szélben, sokszor nagy magasságban, úgyhogy a színészek és a stáb átélte mindazokat a kínokat, amiket A visszatérő hősei. Iñárritu ezt eredetileg is így tervezte, mert úgy érezte, hogy a csapat csak úgy tudja hitelesen közvetíteni Glass felemelő történetét, ha osztozik sorsában.

„Napjainkra szinte teljesen elvesztettük kapcsolatunkat a természettel – magyarázza rendező. – De a vadon ott él bennünk, és ezek a csodás tájak arra emlékeztetnek, akik valaha voltunk. Azonban nem csak mi változtunk meg, hanem a világ is körülöttünk. Iszonyatosan nehéz volt a forgatáshoz az 1823-as Nyugatéhoz hasonlóan érintetlen, vad tájakat találni. Csak a helyszínkereséssel évek teltek el!”

A stáb sokféle veszélynek volt kitéve. Legnagyobb ellenségük, akárcsak Hugh Glassnak, a szélsőséges időjárás volt. Megesett, hogy a hőmérő higanyszála -27 fokra csökkent, és a stábtagoknak folyamatosan figyelniük kellett egymást, nem jelenik-e meg bármelyikükön fagyási sérülés. Az időjárás azonban más módon is borsot tört az orruk alá. A farkasordító hideget váratlanul felmelegedés követte, ami vészes hóolvadáshoz vezetett, úgyhogy nemsokára már helikopterrel keresték a hóborította helyeket, hogy folytatni tudják a forgatást. Amikor már semmi sem segített, a produkció átköltözött a Dél-Amerika legdélibb csücskén fekvő Tierra Del Fuegóba, ahol tökéletes feltételeket találtak a film befejezéséhez.

 

A 20th Century Fox bemutatja

a New Regency Pictures, az Anonymous Content, az Appian Way és a RatPac Entertainment produkcióját

A VISSZATÉRŐ

(THE REVENANT)

Magyarországi mozibemutató: 2016. január 14.  

Szereplők: LEONARDO DiCAPRIO, TOM HARDY, DOMHNALL GLEESON, WILL POULTER, FORREST GOODLUCK, PAUL ANDERSON, KRISTOFFER JONER, JOSHUA BURGE, LUKAS HAAS, BRENDAN FLETCHER, DUANE HOWARD, ARTHUR REDCLOUD, GRACE DOVE

Forgatókönyv: ALEJANDRO G. IÑÁRRITU, MARK L. SMITH

Fényképezte: EMMANUEL “CHIVO” LUBEZKI

Producer: ARNON MILCHAN, STEVE GOLIN, MARY PARENT, KEITH REDMON, JAMES W. SKOTCHDOPOLE, ALEJANDRO G. IÑÁRRITU

Executive producer:DAVID KANTER, JENNIFER DAVISSON, JAMES PACKER, BRETT RATNER

Díszlettervező: JACK FISK

Jelmeztervező: JACQUELINE WEST

Vizuális hatások supervisora: RICH McBRIDE

Vágó: STEPHEN MIRRIONE

Zene: RYUICHI SAKAMOTO, ALVA NOTO

Rendezte: ALEJANDRO G. IÑÁRRITU

Forrás: InterCom MozICom 

Fotó: Mozi Mánia

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek