A túlélés laboratóriuma

Senkije nem volt, akire támaszkodhatott volna, de ez sem volt probléma, mert így senkiben nem kellett megbíznia. A bizalom öl.”

Stephenie Meyer az Alkonyat-sorozattal vált híressé, az öt részből álló vámpírtörténet 155 millió példányban kelt el világszerte, a regényekből készült film is milliókat hozott lázba köszönhetően többek között az impozáns szereplőgárdának, különösen a női szíveket megdobogtató Robert Pattinsonnak és Taylor Lautnernek. A szerző kilenc éve A burok című, felnőtteknek szánt, apokaliptikus hangulatú túlélés- regényével örvendeztette meg a rajongó olvasókat, mely a New York Times és a Wall Street Journal bestsellerlistájának az élén nyitott, 2013-ban pedig nagy költségvetésű film készült belőle.  Ezúttal egy kemény, váratlan fordulatokban gazdag művel, fanatasyt és sci-fi elemeket mellőző A Vegyész című felnőtteknek szóló thrillerrel tért vissza. A könyvre egy metróban elhelyezett plakát hívta fel a figyelmem. Amint megpillantottam, tudtam, hogy méltó darabja lesz a Meyer-gyűjteményemnek. Vajon képes még Meyer újat hozni az irodalmi platformra? – ez a kérdés motoszkált a fejemben, mielőtt nekiálltam volna olvasni.

Alex huszonéves fiatal nő, orvosi egyetemen tanult. Kutatási témája kapcsán egy nap megkeresi a kormány egyik titkos szervezete – kihallgatásokon vesz részt, terrorveszélyekkel kapcsolatos információszerzéssel foglalkozik, kémiai anyagokat fecskendez a vallatottakba (módszereivel olyan kemény bűnözőket is képes megtörni, akik terrorcselekményeket vagy emberiség elleni bűntetteket terveznek elkövetni), így ragad rá a vegyész titulus. Egy nap rájönnek, hogy túl sokat tud. Évek óta rejtőzködik megbízói, pontosabban az USA kormánya elől, menekülései során szinte naponta változtatja nevét. Többször is a nyomára bukkantak már, de éles eszének és túlzott óvatosságának köszönhetően minden alkalommal sikerült kicsúsznia üldözői kezéből. Egy nap rejtélyes e-mailt kap ex-főnökétől – kiderül, szeretné őt meg bízni egy utolsó munkával, melyet, ha sikerre visz, egyrészt a szabadságát is visszanyerheti, másrészt több millió ember életét mentheti meg. Csapdát szimatol, de olyannyira vágyik a normális, nyugodt életre, s a folyamatos veszélyhelyzetek olyannyira kimerítik idegrendszerét és megcsapolják energiáit, hogy igent mond a felkérésre, azon pedig már meg sem lepődik, hogy munkájának alanya, Daniel nem egészen az, mint akinek gondolta. Sőt, ebben a thrillerben senki és semmi sem az, aminek látszik.

Alexnek gyakorlatilag nincsenek emberi kapcsolatai, izoláltan, jövőkép nélkül létezik, keveset beszél, s még kevesebb nyomot hagy maga után. A biztonság számára csak illúzió. Túlél. „Életmódját” fegyverarzenálja és hordozható minilaborja teszi lehetővé, gyakorlatilag olyan védekezési mechanizmust fejleszt ki, amellyel igencsak megnehezíti a rá vadászók dolgát, vagyis míg az Alkonyatbeli, vámpírpártoló Bella Swan az egyik legpasszívabb női főszereplő a young adult-irodalomban, addig A Vegyész főhőséről mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy nyápic vagy félénk. Tudatosan nyomja el magában az érzéseket. Szívét vastag, áttörhetetlen jégpáncél fedi, csak néhány dolgot érez: fájdalmat, félelmet, szorongást és éhséget.

A főhősnő által az amerikai kormány titkos ügyeibe, a vallatók világába is betekintést nyer az olvasó. A szerző igazi feszültségcunamit zúdít az olvasóra, a fejezetek rejtélyekkel, izgalmakkal, újabb és újabb információkkal telítettek. A fegyverek, a vér, az ópium, a heroin és morfin mellett szépen megfér a romantikus szál (igen, Meyer ezúttal sem tagadta meg önmagát), mely tompítja a történetben rejlő feszültséget, s jó pont, hogy nyoma nincs giccsnek. A legélesebb helyzeteket is finom irónia és humor szövi át. Főhőseink –az Alkonyat trilógiához A burokhoz hasonlóan – nem toporognak sokáig egy helyben, folyamatosan úton vannak, s noha néhány idegesítő aprólékossággal megírt részlet egy-egy fejezet erejéig lelassítja az eseményeket, a könyv letehetetlensége miatt ezt megbocsájtjuk.

A precízen kidolgozott karaktereket felvonultató mű olyan (morális) kérdéseket feszeget, mint például, hogy van-e az embernek joga Istent játszani, jogos és javasolt-e az emberkínzás, ha az katasztrófa-elhárítási célból történik, teljesebb, kockázatmentesebb-e úgy egy élet, hogy csak magunkért kell felelősséget vállalnunk, és képes-e az öröm a fájdalomnál is súlyosabb lenni. Érezhető, hogy a történet megírását intenzív anyaggyűjtési fázis előzhette meg. A szerző a legapróbb dolgoknak is utána járt: pontos képet kapunk a pszichoaktív szerek hatásairól, halálos csapdák épületszerkezeti aspektusairól, a fegyverekről, s betekintést nyerünk a molekuláris biológiába is. A Vegyész stílusa gördülékeny és szórakoztató, köszönőviszonyban sincs az Alkonyatban megismerttel.

Megérte várni a könyvre, mert magába szippant, nem ereszt. Az első nyolc fejezetben olvasottaktól éjjelente rendesen paranoiássá váltam. Változatos, cselekményben bővelkedő, ízig-vérig thriller, mely filmrendezőért kiált.  A történet szép példája annak, hogy akár egy nő is lehet olyan kemény, mint egy férfi, jóllehet sosem lesz teljes mértékben életképes férfisegítség nélkül. A szerző ismét bebizonyította, hogy nemcsak a fantasy, hanem a thriller műfajában is otthonosan mozog, s hogy nem véletlenül ő a világ egyik legnépszerűbb kortárs írója. Isten tartsa meg Meyer írókedvét!

Stephenie Meyer : A Vegyész. Agave Könyvek, 480 oldal, 3980 forint.

Pontszám: 8/10

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek