„A sikereinket a hit, a sok munka és a zene szeretete hozta meg”

Ennio Morricone, James Newton Howard, Jean Michel Jarre, Al Di Meola, Rhoda Scott – mindegyikük világhírű előadóművész, műfajának géniusza, de vajon még mi a közös bennük? Természetesen a Danubius Music! Magyarország egyik legnagyobb koncertszervező irodája missziójának tekinti a pop és rock, a klasszikus, a jazz, a blues és a world műfajokban alkotó magyar és nemzetközi világklasszis zenészek, művészek hazai nagyközönség előtti bemutatását, menedzselését. Hogy hogyan születik meg egy produkció, mennyi munka és szervezés kell ahhoz, hogy egy-egy világsztár másfél órára testközelbe kerüljön, arról Guba Gáborral, a Danubius Music Koncertszervező Iroda egyik alapítójával és tulajdonosával a BocaDolce kávézóban beszélgettünk, aki elárulta azt is, hogyan csöppent a zeneipar világába, mit tart a koncertszervezés alappilléreinek, s volt egy-két jó sztorija a nálunk megfordult hírességekről is.

Danubius Music-birodalom egyik alapítója vagy, mégis alig találni veled készült interjút a világhálón. Tudatosan, szerénységből kerülöd a reflektorfényt, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tartod fontosnak az önreklámot?

Az elmúlt tizenkét-tizenhárom évben valóban tudatosan húzódtam háttérbe, mert szerettem volna, ha inkább a produkcióinkat éri a reflektorfény. Tisztában vagyok azzal, mennyire fontos a mai világban a brandépítés, így egy-két éve már törekszünk arra is, hogy megmutassuk a nagyközönségnek, hogy kik állnak az egyes produkciók szervezése mögött.

Hogy hazánk elsőszámú koncertszervező irodájának társtulajdonosa lettél, számomra azt feltételezi, hogy a zene terepén már korábban is otthonosan mozogtál.

Valóban már gyermekkoromban átitatta a mindennapjaimat a zene: zeneiskolába jártam, kilenc évesen már hegedültem, tizenkét éves koromtól pedig szimfonikus zenekarban játszottam. Utána ugyan műszaki irányba indultam (műszaki végzettségem van), de aztán a Jóisten szerencsére visszaterelt a művészet, a zene, a kultúra világába.

A Hungarotonnál kezdtél…

Igen, 1989-ben megüresedett egy állás a komolyzenei osztályon – erről egy Hungarotonnál dolgozó barátom értesített, én pedig megpályáztam az állást, s végül kilencven jelentkező közül engem választottak ki. Először a lemez-bizniszben dolgoztam, majd másfél évvel később az akkori Multimédia koncertszervező cég elindította a lemezkiadóját, s a vezetőség átvett néhányunkat a Hungarotontól. A jazz és a komolyzene területére kerültem, 1991-ben egyre több jazz produkció létrejöttén dolgoztam, a legnagyobb sztárokkal kerültem kapcsolatba és közeli barátságba. Ekkor fogalmazódott meg bennem a Jazz Antológia ötlete is, amivel megkerestem a Hungarotonosokat, akik azt mondták: „Ha megszerzed hozzá a pénzt, kiadjuk a lemezt.” Fiatal fejjel olyanokkal ültem le ez ügyben tárgyalni, akiket egyáltalán nem ismertem, de végül sikerült összeszednem az albumhoz szükséges háttértámogatását, sőt, az akkori Magyar Televízió vezetőségével is megállapodtunk abban, hogy legyen egy élő est az album anyagából az Erkel Színházban. Idővel egyre jobban átláttam a lemezpiacot, s mivel úgy éreztem, hogy a jazz és komolyzene megérdemli, hogy méltó körülmények között fogadhassa a műfaj és a zene szerelmeseit, az akkori barátnőmmel megalapítottuk a belvárosban a CD-Bárt, mely rövid idő alatt az igényes zene kedvelőinek egyik zarándokhelye lett. Az üzlet kínálatában a színvonalas dzsesszmuzsika mellett, nép- és komolyzene is megtalálható volt. A műfaj magyarországi kiválóságai a bolt visszatérő vendégei lettek, de a dzsesszvilág olyan világhírű nagyságai is megfordultak itt, mint Pat Metheny vagy Al Di Meola és Archie Shepp. Később éreztem, hogy a lemez-biznisz nem lesz hosszú életű, így barátommal, Borsányi Zsolttal felvetettük: ennyi tapasztalattal a hátunk mögött mi lenne, ha létrehoznánk egy koncertszervező irodát? Így alapítottuk meg 2005-ben a Danubius Musicot.

Fotó: Veres Reni
Fotó: Veres Reni

Az elején nem tartottál a kudarctól? Hogy mi lesz, ha pénzeteket ölitek a projektbe és belebuktok?

Erősen hittem abban, amit elhatároztam, és addig mentem előre, amíg véghez nem vittem az elképzeléseimet. A sikereinket a hit, a sok munka és a zene szeretete hozta meg, ráadásul a nemzetközi menedzsmentek is meg voltak elégedve a munkánkkal, vevők voltak az ötleteinkre. Már az első évben világsztárokat hoztunk a magyar színpadokra, azóta évente tíz-tizenkét nagy és számos kisebb eseményt szervezünk.

Milyen koncepció mentén kívántatok haladni?

A mai napig kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a magyar előadóművészeknek is lehetőséget biztosítsunk, a külföldi művészeket gyakran igyekszünk közös produkció keretében „összeboronálni” a hazaiakkal.

Mint például Al Di Meolát Horgas Eszterrel?

Vagy Szarka Tamással, vagy Rhoda Scottot Varnus Xavérral, a Modern Art Orchestrával, Gajer Bálinttal, és még hosszasan sorolhatnám.

Két éve José Cura adott koncertet Mahó Andreával és Miller Zoltánnal a Papp László Sportarénában. Egy ilyen produkció létrejöttéhez mennyi munka és szervezés kell?

Egy-egy koncert megszervezése – főleg külföldi sztárok esetében – egy-másfél évet is igénybe vesz, turnék esetében mindig előre kell gondolkodni. Van, hogy éjjelente még e-maileket írok, mostanában például a 2019-es eseményekeinket állítom össze. A szervezés a hazánkba invitálandó művész ügynökségnek megkeresésével kezdődik (szerencsére már van akkora neve a Danubius Musicnak, hogy nem csak mi nyitunk a külföldi menedzsmentek felé, hanem ők veszik fel velünk a kapcsolatot). Aztán van az úgynevezett rider, ami tulajdonképpen a produkció tető alá hozásának a bibliája, s a mely magában foglalja az összes technikai szegmens előkészítését. A külföldi fellépő szállását, országon belüli szállítását és a cateringet is mi intézzük, de ezeken túl mindig igyekszünk egy kis pluszt csempészni az alapkövetelmények mellé.

Fotó: Veres Reni
Fotó: Veres Reni

Miféle pluszt?

Ha egy művész megtisztel minket azzal, hogy ellátogat hazánkba, akkor szeretnénk, ha jól is érezné magát nálunk. Előszeretettel mutatjuk meg neki Budapestet, elvisszük őt étterembe ahol a gasztrokultúránkkal is megismerkedhet. Így tettünk többek között Bryan May-jel és Jean Michel Jarre-ral is. Jarre-ral 2008-ban épp a Váci utcában sétáltunk, mikor észrevett egy speciális ütőhangszeren játszó, földön ücsörgő utcazenészt. Meghallgatta, majd megkért bennünket, hogy kérdezzük meg, rá ér-e a srác holnap eljönni a délutáni hangbeállásra. Az esti Oxygen turnén már együtt álltak színpadra az Arénában. Amikor elárultuk az utcazenésznek, hogy ki is az, aki meghívta őt maga mellé a koncertre, izgalmában majdnem rosszul lett, de persze szépen felnőtt a feladathoz és egy roppant színvonalas produkciót nyújtottak aznap este tizennégyezer ember előtt.

Steven Segal, Hugh Laurie, Nigel Kennedy, Passion de Buena Vista – csak néhány név azok közül, akikkel volt már közös projektetek, vagyis gyakorlatilag sztárok között éled az életed. Az átlagember ilyen helyzetben megilletődik, és örül, hogy egyáltalán a nagy ikonok közelében lehet. Te hogy vagy ezzel?

Őszintén szólva, nem tudom, hogy meg lehet-e ezt szokni, hiszen sosincs két egyforma koncert, a műfaj pedig rendkívül színes és változatos. Mindig van bennem egy egészséges izgalom. Brian May-től megtiszteltetés volt vacsora közben Queen-anekdotákat hallgatni, s nagy szó az is, hogy Rhoda Scott és Al Di Meola már barátjukként tekintenek ránk. Amikor ilyen világsztárokkal lehetsz testközelben, megtapasztalod azt a hihetetlen alázatot és koncentrációt, amivel a hivatásukat végzik. Mindig jól esik, amikor egy-egy teltházas koncert után odajönnek hozzánk és köszönetet mondanak a szervezésért. Ilyenkor érzem, hogy megéri a sok munka.

Melyik volt az a produkció, amelyet különösen nagy érdeklődés övezett?

A legnagyobb sikersztorink kétségkívül a 2014-es Ennio Morricone-koncertsorozathoz kötődik. A turné összes  állomásába száznyolcvan magyar művészt tudtunk integrálni – együtt állt színpadra a maestroval Magyarország legjobb zenészeiből összeállított kilencvenfős szimfonikus zenekar. A turné záró fogadásán, a bécsi Stadthalléban az Oscar- és Életműdíjas zeneszerző a magyarországi koncertet élete legnagyobb élményeként emlegette, ami azért valljuk be, nem kis elismerés!

A hazánkban fellépő popsztárok előszeretettel állnak elő extra, már-már elképesztő igényekkel. Van, aki különleges tapétát, speciális ásványvizet kéret a szállodai lakosztályába, de volt már példa 200 dolláros cabernet sauvignonra vagy fából készült mesterséges halastóra is. Ti belefutottatok már ezekhez hasonló kívánságokba?

Volt szerencsénk néhány különc kéréshez, de a legtöbb művészre nem ez a jellemző. Inkább a tour menedzserek kerítenek nagy feneket a dolgoknak. Demis Roussos Unicum-csomagot kért a szállodai szobájába, de volt, aki inkább a kényelmet helyezte előtérbe, és speciális kanapét szeretett volna.

Idén augusztusban – szintén a ti szervezésetekkel – dupla koncertet adott a budapesti Marriott Hotelben a Brüsszelben élő magyar hegedűvirtuóz, Roby Lakatos is. Ha jól tudom, régi barátság a tiétek.

Igen, még a CD-Báros korszakból ismerjük egymást, és nagyon tisztelem a munkásságát. Ha azt mondom, hogy ő a világ öt legjobb hegedűművészeinek egyike, akkor szerintem nem túlzok. Az a művész, aki mindent tud a hangszerén. Nigel Kennedy is elismerően nyilatkozott róla, elárulta, hogy mindig óriási élmény, ha Robyval léphet fel.

Terveztek Kennedy-Lakatos koncertet a közeljövőben?

Tervben van, hogy összeáll a két művész, igen. Vivalditól a Négy évszakot hallhatja tőlük a hazai közönség.

Nyáron a Bocanova Olasz Étteremmel fogtatok össze – a Lupa-tónál működő Wiking Yacht Club színvonalát emeltétek nyári zenékkel, finom italokkal és ételekkel. Hogy értékeled a szezont?

A Varga-testvérek (Varga István és Varga Miklós), a Wiking Yacht Club tulajdonosai kerestek meg azzal, hogy lenne-e kedvünk beszállni a klub bár részének kialakításába, cateringjébe, egyszóval a háttérrendszerbe. Arra gondoltunk, hogy mivel a Bocanova Olasz Étterem és BocaDolce Cukrászda Kávézó amúgy is a törzshelyünk Zsolttal, és baráti viszonyt ápolunk a tulajdonosokkal, bevonjuk őket is a projektbe. Így jött létre nyáron a Bocanova Beach & Danubius Music Lounge. Az idei szezon a befektetésekről szólt: a wakebord pálya és környékének kialakítása volt a legfőbb cél. Jövőre újult erővel folytatjuk a munkát, s remélhetőleg nyereséges szezont zárunk majd.

A beszélgetésünkből nekem egy közvetlen, nagyon emberi Guba-kép rajzolódik ki. Pedig ennyi sikeres produkcióval és tapasztalattal a hátad mögött akár el is szállhattál volna.

Tisztában vagyok azzal, hogy az erőszakos, nagyképű mentalitás nagyobb tiszteletet parancsol ma Magyarországon, mint a szerényebb, figyelmesebb hozzáállás, de ha elszállnék magamtól, nem érezném jól magam a bőrömben. Én a visszafogottabb, közvetlenebb, emberibb oldalt képviselem, ebben hiszek.

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek