A mennyiség és minőség konfliktusa – Eric Assous: Mesterhármas

Tagadhatatlan, hogy sok házasság meginog a „drágám, ugye nem felejtettél el paradicsomot venni az ebédhez?” jellegű informálódások után, de mi történik, ha párunk a még az ennél is súlyosabb „te hányszor csaltál meg engem az elmúlt években?” kérdésre vár feleletet? A Rózsavölgyi Szalonban február 9-én bemutatott Mesterhármas című darab erre a kérdésre keresi a választ.

Az illúzióvesztés sajátos pikantériájával találkozik a néző, mikor a házastársak játszmázásának vizslatása közben azon kapja magát, hogy a kapcsolat tragikomikus volta tulajdonképpen nem válaszokkal, hanem rengeteg kérdésfelvetéssel kooperál. A nőt a számok, a férfit az érzelmek rémisztik meg. És hogy a nézőre mi van hatással? Talán az a végtelen rezignáltság, amivel a darab kezdetén a házaspár tagjai kapcsolatuk fragmentáltságának mértékét vizsgálják: tányérok nem törnek, és első ránézésre szívek sem.

Fotó: Éder Vera
Fotó: Éder Vera

Épp mielőtt a sehova sem vezető, kitérő válaszokkal teletűzdelt kölcsönös faggatózás eredményezte érdeklődés elveszne a közönségből, megjelenik a házaspár vendége, a kedves barát, s talán a férj ellensége (László Zsolt).  A darab ekkor kilép megszokott medréből, nem ragad le a párkapcsolati moralitás további építőkockáinál, és nem csupán a házastársi tolerancia egészséges mértékének „nagy” kérdéskörét boncolgatja; a szerelem vaksága mellett a barátságét is felveti háromfőssé terjesztve ki ezzel a konfliktust, mi több, a férj (Kocsis Gergely) barátjának vallatását vallomássá transzformálja.

A két férfi karakter bőrébe bújó Kocsis Gergelyt és László Zsoltot a konfrontáción belül elfoglalt, folyamatosan változó helyzetük teszi izgalmassá: „bűnrészességük” mértéke minden megszólalásuk után másik véglet felé orientálódik, a sértő és sértett fél kettőssége között ingadozik. Jennette (Bozó Andrea) viselkedésének diverzitása nem az eseményekben elfoglalt helyzetétől, hanem az ahhoz való viszonyulásának függvényében változik: kezdetleges hidegvérűségét a Peggy Bundyt idéző, kanapén ülős, mesterien előadott diadal váltja fel, melyet az előadás végére színtiszta emberi fájdalom és a tökéletes házasság délibábja okozta realista keserűség zár le.

Fotó: Éder Vera
Fotó: Éder Vera

A színpad letisztultsága tökéletes kiegészítője a darab hangulatának – egy grandiózus festmény vagy díszes váza sem vonja el a közönség figyelmét a távvezetékeket megszégyenítő feszültséggel megtöltött dialógusokról – a színpad közepére helyezett kanapé lehetővé teszi a szerelmi háromszög vizuális ábrázolását, a szereplők melankolikus kitekintéseire pedig tökéletes lehetőséget adott a Rózsavölgyi Szalon hatalmas ablaka, mely épp arra a kis utcára nyílik, ahol a néző az előadás után próbálja majd feldolgozni a látottakat.

Eric Assous: Mesterhármas (L’illusion conjugale)

Vígjáték

Rózsavölgyi Szalon

Rendező: Csizmadia Tibor

Szereplők: Bozó Andrea, László Zsolt, Kocsis Gergely

Díszlettervező: Enyvvári Péter

Jelmeztervező: Füzér Anni

Dramaturg: Oláh Krisztina

Fordító: Oláh Krisztina

Bemutató: 2017. február 9.

További időpontok: 2017. március 10., március 12., március 29.

Fotók: Éder Vera

Szerző: Veres Renáta Antónia

 

Korrektúra – Szövegszerkesztés – Nyelvi lektorálás

Hasonló cikkek